Meddőségi projektünk

S.A.B. Eljárás®
A nem orvosi eredetű meddőség (N.O.E.M)
Kezelésére





Szabadalmi szám: P-0500998

Készült: 2005. november 18.
Prológus
A S.A.B. Eljárás ® azokon az orvosilag diagnosztizált, meddőségben szenvedő családokon segít, amely családok egyik tagjánál sem találtak orvosi eltérést. Ezt a jelenséget Nem Ovsi Eredetű Meddőségnek (N.O.E.M.) nevezzük. Az Eljárás kidolgozásához és kivitelezéséhez minden területről a lehető legjobb szakembereket kértük fel..

Dr. Vincze János orvos, egyetemi tanár.

Dr. Szendi Gábor szakirányú pszichológus

1993-ban vörös diplomával elvégezte az egyetemet. Szakdolgozatát "Pánik és paroxizmus" címmel írta.
Ugyanakkor sikeresen megpályázott az akkor alakuló SOTE Magatartástudományi Intézetben egy pszichológusi állást, jelenleg tudományos munkatárs beosztásban.
Munkaköréhez pszichoterápiás, oktatói és gyakorlati valamint elméleti kutatói munka tartozik.

Klinikusként szorongásos-depresszív megbetegedésekben szenvedőket kezel, 2001 óta foglalkozik a funkcionális meddőségben szenvedők pszichoterápiájával is.
Oktatói munkája részeként részt vesz az Orvosi Pszichológia tárgy oktatásában, továbbá kiképzőként működik az Intézet szervezésében folyó Családorvos-továbbképzésben is.

Fő gyakorlati kutatási területe a féltekei lateralitás, a mentális tevékenységek és jelenségek neurobiológiai meghatározottsága, a testi megbetegedésekben szerepet játszó pszichés tényezők pszichofiziológiai - immunológiai közvetítődése, a hipnózis pszichobiológiai folyamatai és a mentális megbetegedések és zavarok (különös tekintettel a szorongásos kórképekre) neurobiológiája. E tág kereteken belül konkrétan vizsgálta a projektiv tesztek (Lüscher, Zulliger és Szondi) és a féltekei lateralitás kapcsolatát, a jobbféltekei fokozott aktiváció patogén szerepét asztma bronchialéban, és most tervezi a funkcionális meddőség hátterében álló pszicho-szocio-biológiai folyamatok vizsgalatát.
Elméleti kutatásai szorosan kapcsolódnak a fenti területekhez.

1993-ban megkezdte PhD tanulmányait az ELTE BTK "Kísérleti és Személyiséglélektani" doktori kurzusa keretében Dr. Bányai Éva és Dr. Kulcsár Zsuzsanna irányításával
1994 évben elvégezte a hipnoterápiás képzést, azóta egyéni és terápiás munkájában a hipnózist használja
1994-ben elvégezte a Neurolingvisztikai Programozás (NLP) practitioner és master practitioner tanfolyamát, s jelenleg master practitioner képesítéssel rendelkezik.
1997-ben sikeresen befejezte PhD képzését.
1997 május 25-31 közt meghívást kapott Dr. Roland Straubhoz Weisenauba (Németország), hogy az Intézet képviseletében tanulmányozta az ott folyó pszichofiziológiai vizsgálatok módszertanát.
1997-ben első helyezést ért el az OTKA és az Élet és Tudomány közösen meghirdetett kutatás-ismertető cikkpályázatán
1997-ben első helyezést ért el a SOTE Korányi Frigyes Fórum Orvostudományok Határterületei Poszter szekcióban.
1998 áprilisában elnyerte a XIII. Országos Pszichológiai Vándorgyűlés "Legjobb PhD előadója" címet.
1998 tavasza óta folyamatosan készíti és frissíti az intézeti honlapot.
2002-2004 családterápiás képzettséget szerezett.
2000-2004 megszerezte a klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus diplomát
2004 decemberében a Mozgó Világ szerkesztőségének Nívó díját kapta meg a Depresszióipar (2004 október) és "A Titanic süllyed, de a zenekar játszik tovább" (2004 december) írásaiért.
2004 decemberében megjelent "Antidepresszáns és placebo" című könyve Buda Béla gondozásában az Országos Addiktológiai Intézet kiadásában
Tudományos kíváncsiságát népszerű tudományos cikkek írásában is kiéli; ami nem fér bele a szigorú értelemben vett tudományos munkába, az magazinokban, cikkek formájában jelenik meg.
 Köves Zsuzsanna MA bölcsész tanár
Szakképzett kineziológus, kineziológus szakértő, szaktanácsadó, vizsgabizottsági tag, asztrológus, mediátor, drogügyi koordinátor, az alábbi kineziológiai ágak nemzetközi oktatója:
Three in One Concepts haladó facilitator
Touch for Health instruktor
EDU-K tanár
Wellness Kineziológia haladó tréner

A Debreceni Tanítóképző Intézet népművelő-könyvtáros szakán végzett 1974-ben, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán népművelés- magyar szakos középiskolai tanár szakon 1982-ben.

 A hetvenes években színjátszó rendezőként tanított rendezés elméletet, drámajáték pedagógiát. Mint magyar szakos tanár az iskolai oktatásban gyakorlatban is használta a színjátszás-terápiát.
Foglalkozott pszichológiával, 1 évig pályakezdőként pszichológus laboránsként dolgozott. Ott szerzett ismereteit jelenleg is hasznosítja.

A kineziológiával 1994-ben találkozott először. 1995-ben oktatói /instruktori/ minősítést szerzett TOUCH FOR HEALTH ágból, majd ONE BRAIN ágból. 1996-ban BRAIN GYM oktató lett, majd 1997-ben STRESS RELEASE instruktor. Jelenleg Magyarországon ez a 4 ága terjedt el a kineziológiának. De belekóstolt a LEAP-ba /agyterületek integrációja/, a biokineziológiába, a primitív reflexek tesztelési lehetőségébe, s az asztro-kineziológiába is. Tanított Ausztriában, Amerikában, Erdélyben.  

1995 októberében Hollandiában, a Touch for Health módszer kidolgozójánál: Dr. John F. Thie-nél MESTERKURZUST végzett, s Thie haláláig folyamatosan kapcsolatban állt vele. Thie Amerikában megjelent jubileumi könyvébe is írt. 1997-ben haladó oktatója lett a One Brain ágnak, 2002-ben a Stress Release ágnak. Azóta is folyamatosan és rendszeresen képzi és továbbképzi magát.
Tanult NLP-t/Neurolingvisztikus Programozást/, karakter NUMEROLÓGIÁT. Előadásokat hallgatott a GYERMEKRAJZOK SZIMBOLIKÁJÁRÓL, pszichológiából. A hollandiai INPP/Neuro-Fiziológiai és Pszichológiai Intézet/ Megkésett Idegrendszeri Fejlődés című kurzusán is rész vett. Minden megszerzett ismeretét kineziológiai munkájába integrálja.     

Az 1997-ben megjelent magyarországi TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI TÖRVÉNY a kineziológiát a nem orvos tevékenységi körébe tartozó rendszernek ismeri el. A rendeletet figyelembe véve vizsgát tett az EGÉSZSÉGÜGYI TOVÁBBKÉPZŐ INTÉZETNÉL anatómiából, kórtanból, egészségügyi alapismeretekből, valamint természetgyógyászatból, s ez középfokú egészségügyi végzettségnek felel meg. 1998-ban szakvizsgázott, s így államilag elismert KINEZIOLÓGUS képesítést szerezett.
2000-től ÁNTSZ működési engedéllyel rendelkezik.. 2001-ben felvételt nyert az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Országos Szakértői és Országos Vizsgáztatási Névjegyzékébe. 2003 óta OKÉV nyilvántartásban szerepel kineziológusi, asztrológiai, mediátori képzései. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara tagja. Szaktanácsadóként folyamatosan az iskolákat támogatja előadói-tanári-kineziológusi munkájával.

A Magyarországi Kineziológusok Szövetségének 1996-2002-ig szervező titkára volt.
A szövetség által rendezett mindhárom magyarországi kongresszust ő szervezte. 2001-ben, Kecskeméten megrendezésre került Nemzetközi Kineziológiai Világkongresszus igazgatójaként bonyolította le a rendezvényt.
Jelenleg a Professzionális Kineziológusok Társaságának elnökhelyettesi tisztét látja el.
Több nemzetközi kongresszuson /Zürichben, Bécsben, Kecskeméten/ nemzetközi elismerést kiváltó előadást tartott. Előszeretettel foglalkozik a párkapcsolatokkal, a női nemi szereppel, s a születési sorrend meghatározó szerepével.

Szakmai munkája elismeréseként meghívást kapott a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaságba, melynek mai napig tagja. Több országos kongresszusának felkért előadója volt.

2002-ben a Kapcsolat Alapítványnál mediátorként végzett, az országos Mediációs Egyesületnek, valamint 2003 óta a Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szakmai Szövetségének tagja. 2004-ben megválasztották a Szövetség Etikai és Jogi Bizottságának vezetőjévé. Az Igazságügy Minisztérum Közvetítői Névjegyzékében szerepel.

Jelenleg fél állásban Gyermek- és ifjúságvédelmi munkatárs a helvéciai Wéber Ede Központi Általános Iskolában, ahol fő feladata mellett az iskola egészségnevelési programját koordinálja, ezen belül a drogügyi koordinációi is szívügye. 2005-ben a Mobilitás Általános ifjúsági és Drogprevenciós-egészségfejlesztési szakértője.

Haász Endre közgazdász, gazdasági tanácsadó

1947-ben született Budapesten, végzettsége szerint közgazdász.
Az 1970-es években tudományos munkatársként gazdasági és energia és ökológiai modellezéssel foglalkozott..
1979-től kisebb megszakítással, saját cégében dolgozik. Tevékenysége elsősorban gazdasági- pénzügyi tanácsadás, főleg a technológiai fejlesztések és az innováció területén.
Az 1990-es évek végén fordult az egészségügyi finanszírozás felé, több megvalósult gyógyhely kialakításában vett részt.
 
2001-ben került kapcsolatba a csehországi Biotherapy céggel, így részt vállalhatott a BioStimul fényterápiai rendszer kialakításában és piacra juttatásában. Ez idő óta foglalkozik a fény és a színterápia gyógyászati alkalmazásával. 2004-ben kezdte meg a BioStimul magyarországi forgalmazását.
 
A BioStimullal elért eredményei alapján tagja lett a World Academy of Biomedical Technologies (UNESCO/WABT) közép európai szekciójának



A Mag-Óra Jövőért Közhasznú Alapítvány vezetőségén kívül ők a társtulajdonosai a S.A.B. Eljárásnak, melyet kizárólag a S.A.B. Klinika Alternatív Meddőségi Központok alkalmazhatnak.
A meddőség tényét nem a S.A.B. Klinikák állapítják meg. A Klinikákra a kezelés résztvevői úgy érkeznek, hogy valamely orvosi szakrendelőben előzetesen átestek az I. részben taglalt orvosi meddőségi vizsgálatokon, melyről leleteik és zárójelentéseik vannak.


I. A MEDDŐSÉGRŐL


A meddő (infertilis) fogalmat akkor használjuk, ha egy (más orvosi gyakorlat szerint három) éven keresztül történő rendszeres, védekezés nélküli házasélet nem eredményez terhességet. Bár a meddőség elleni küzdelemben komoly eredményeket értek el a modern vizsgálómódszerek és asszisztált reprodukciós kezelések, szakértők becslései szerint Európában még napjainkban is minden hatodik házaspár meddő marad. Magyarországon a helyzet sokkal rosszabb: Minden harmadik párt érinti.

A természetes fogamzás alapfeltételei:

A női szervezetben:
A tüszőérés és az érett petesejt kiszabadulása a petefészekből.
A nemi szervek átjárhatósága (hüvelytől a petevezetékek hasűri szájadékáig).
Egészséges (átjárható) petevezetők és méhnyálkahártya.
A petefészek élettani hormontermelése és a nemi szervek élettani válaszreakciója a hormonhatásra.

A férfi szervezetben:
Normális közösülési képesség.
Az ivarcsatorna átjárhatósága.
Megfelelő számú, alakú és mozgású sperma termelődése a herében.
A here normális hormontermelése.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése megállapította, hogy a meddőség oka átlagosan 39%-ban a női partnerben, 20%-ban a férfi partnerben, 26%-ban mindkét partnerben keresendő, további 15%-ban pedig a meddőségnek egyik félnél sincs kimutatható oka.

A kivizsgálás
A meddőség kivizsgálása a partnerek kórelőzményének feltérképezésével kezdődik. A pár beszámol jelenlegi egészségi állapotáról, étrendjéről, életmódjáról, foglalkozásáról, valamint korábbiakban folytatott fogamzásgátlási gyakorlatáról, a nő esetleges korábbi terhességéről, megelőző betegségekről, műtétekről illetve a nemi életükkel kapcsolatos egyéb kérdésekről.

A kórelőzmény után a fizikális vizsgálatok következnek. A nők esetében ez magában foglalja az emlők és a kismedencei szervek vizsgálatát, a férfiak esetében a herék, a hímvessző és a herezacskó részletes vizsgálatát. A kivizsgáláshoz a női partner esetében hozzá tartozik a peteérés ellenőrzése, a hormon-meghatározások (FSH, LH, prolaktin, progeszteron, tesztoszteron), az alaphőmérséklet-mérés (kétfázisú görbe) és az ultrahangos petesejtmérés, mellyel pontosan nyomon követhető a domináns tüsző érése.

A nő kivizsgálása
Petevezető-átjárhatóság vizsgálata: ez egy speciális röntgenvizsgálat, amelynek során kontrasztanyagot juttatnak a méh üregébe. A kontrasztanyag a petevezetőkön átfolyik abban az esetben, ha azok átjárhatóak, lezárt petevezetéknél pedig kimutatja az elzáródás helyét.
.
Hasonló, de sugárterhelés nélküli, ambulánsan végezhető és jobban tolerálható vizsgálat az úgynevezett ultrahangos hysterosalpingographia.
Laparoszkópos (hastükrözéses) beavatkozással az átjárhatóság mellett pontos képet nyerünk a kismedencéről, továbbá az összenövések is oldhatók és szövettani vizsgálatra használható anyag is nyerhető.
Hiszteroszkópiával (méhtükrözés) a méh belfelszínét ellenőrzik, ami fontos lépés a meddőség kivizsgálásában és kezelésében.

A kóros eltéréseket a nők és férfiak esetében is regisztrálni, és megfelelően gyógykezelni kell (nők petefészek gyulladása, férfiak herevisszér-sérve stb). A meddőség kivizsgálását a gyakorlatban érdemes a férfi vizsgálatával kezdeni, hiszen a női partner kivizsgálása sokkal bonyolultabb eljárásokat igényel.

A férfi kivizsgálása
A férfi partner kivizsgálásában legfontosabb a 3-5 napos szexuális önmegtartóztatás után produkált ondó alapos vizsgálata. Kóros elváltozása esetén 3 hét múlva újabb ondóvizsgálat következhet, majd hormonmeghatározás és a férfi nemi szervek ultrahangos vizsgálata. A peteérés idején végzett közösülés utáni kenet elemzése is igen lényeges lehet, hiszen ily módon mérhető fel, hogy a közösülés után 8-10 órával az ondósejtek milyen eséllyel maradnak életben a méhnyákváladékban.

A diagnózis
A fent leírt szakszerű vizsgálatokkal sikeresen megállapíthatóak a meddőségi panaszok lehetséges okai, nagy valószínűséggel a következő tényezők valamelyike:

A női partner részéről:
A tüszőérés zavarai: a fogamzáshoz hormonális egyensúly és érett petesejt szükséges.
Petevezető eredetű meddőség: a petevezetők részleges vagy teljes elzáródása a gyermektelen nők 30%-ánál található. Az elzáródás hátterében megelőző gyulladás, műtétek, összenövések illetve endometriosis a leggyakoribb ok.
Endometriosis: a méhnyálkahártya méhen kívüli növekedése, mely nagyfokú összenövést, kismedencei fájdalmat és görcsös menstruációt is okozhat.
A méh, petefészek és petevezető fejlődési rendellenességei.
Immunológiai meddőség: a férfi ondósejtjei elleni antitestek okozzák a terméketlenséget.

A férfi partner részéről:
 A spermiumok (ondósejtek) érési, termelődési zavarai:
Normálisnak ítéljük a férfi ondóját, ha abban több mint húszmillió spermium van milliliterenként, és az ondósejtek legalább 50%-a jó mozgással és alaki jellemzőkkel rendelkezik. A férfimeddőséget előidézhetik hormonális zavarok, környezeti károsító tényezők, stressz, a herezacskóba időben le nem szállt herék (rejtettheréjűség) és örökletes tényezők.
Gyakori ok a herevisszér-sérv (varicokele).
A férfi reprodukciós szervek gyulladásai és következményes elzáródás.
Immunológiai és egyéb szexuális problémák.

Ismeretlen eredet
A meddőségi esetek igen nagy százalékában egyik félnél sem található kimutatható ok, ilyenkor ismeretlen eredetű meddőségről beszélünk, és asszisztált reprodukciós kezelést alkalmazunk, melynek eredményeképpen az esetek egy részében terhesség következik be. A meddőség kialakulásában a lelki (pszichés) tényezők meghatározó szerepet játszanak, így a nyugodt légkör és a panaszok meghallgatása néha már önmagában is segít a terhesség kialakulásában.

A fogamzásgátló utóhatásai
Néha még találkozunk azzal a téves hiedelemmel, hogy a fogamzásgátló tabletták meddőséget okozhatnak. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A női meddőség gyakori oka a petevezeték elzáródása, amely általában kismedencei gyulladás szövődményeként alakul ki. A fogamzásgátló tabletták védenek az ilyen fertőzések, gyulladások ellen, így a meddőségi panaszok megelőzéséhez is hozzájárulnak. Ugyanakkor az alacsony hormontartalmú, modern tabletták fogamzásgátló hatása teljesen visszafordítható, és a fogamzóképesség visszatér, amint a tabletta hatóanyagai kiürülnek a szervezetből. (A használók kevesebb, mint 1 %-ánál fordul csak elő, hogy a tabletta abbahagyása után a természetes ciklus nem azonnal áll helyre.)

A kezelés
Az utóbbi években, évtizedekben jelentős haladás következett be a meddőség kezelésében. A kezelésnek mind a női, mind a férfi partner esetében több lehetséges módja van.

A női partner kezelése
Hormonkezelés: azokban az esetekben jön szóba, amikor a peteérés kiváltására különböző gyógyszereket alkalmaznak (ovulatio-inductio). A meddőségi kezelést általában clomiphen-citrát tabletta adásával kezdik, amennyiben három ciklus kezelés után nem következik be terhesség, szükség lehet gonadotrop-hormonok injekció formájában történő, akár naponkénti adagolására. Régebben vizeletből előállított hormonokat alkalmaztak, ma már nagy tisztaságú, mesterségesen előállított készítményeket alkalmaznak, melyek csak FSH-t tartalmaznak a peteérés serkentésére.
Sebészeti és mikrosebészeti eljárások: A petevezetők körüli összenövések, elzáródások, endometriosis, myomák eltávolítása vezethet a kívánt gyermekáldás bekövetkezéséhez
Mesterséges megtermékenyítés és asszisztált reprodukciós technikák (ART): tágabb értelemben asszisztált reprodukcióról beszélünk az ovulációindukciós (peteérést elősegítő) kezeléstől, az intrauterin inszemináción (méhen belüli megtermékenyítés) keresztül a lombikbébi és a szervezeten kívüli megtermékenyítésig, melyek célja a zavart szenvedett reproduktív működés helyreállítása és az ivarsejtek találkozásának elősegítése, asszisztálása.

Mesterséges megtermékenyítést általában olyan esetekben alkalmaznak, amikor ismeretlen eredetű meddőség vagy immunológiai okok állnak fenn, illetve olyan párok esetén, ahol a férfiban van a terméketlenség oka. Ennek során a megfelelő mosófolyadékban mosott, koncentrált ondót a tüszőrepedés időpontjában steril katéter segítségével a méh üregébe fecskendezik. A mesterséges megtermékenyítés történhet idegen (donor) ondóval is, ha a férfi teljesen nemzőképtelen, illetve olyan esetekben, amikor a heréből vett ondósejtek segítségével végzett megtermékenyítéssel terhesség nem érhető el.
In vitro fertilisatiot (IVF, lombikbébi) végeznek, amennyiben az eddig leírt eljárások révén nincs lehetőség terhesség elérésére. Ezt a módszert általában akkor alkalmazzák, ha a petevezetők elzáródtak, ha a férfi termékenyítőképessége erősen korlátozott (ICSI) illetve, ha előzőleg hat inszeminációs ciklus nem eredményezett terhességet. Hazánkban is több lombikbébi központ működik és az előzetesen stimulált ciklusokban 30% körüli terhességi arány érhető el.

A férfi partner kezelése
A férfi partner kezelésében a következő kezelési lehetőségek jöhetnek szóba:
Az előzőekben említett eljárásokat férfi meddőség esetén is sikerrel alkalmazták (inszeminációk, szervezeten kívüli megtermékenyítés stb).
 Mint kezelési lehetőség szóba jön:
A nemi szervek gyulladásának kezelése.
Hormonális és nem hormonális kezelések.
Műtéti kezelés (herevisszér-sérv műtéti kezelése stb).

Ha a fenti kezelési eljárások nem vezetnek eredményre, akkor jön szóba az inszemináció, illetve a lombikbébi program végzése.

A hormonális stimulációs kezelést több petesejt nyerése érdekében végzik, ugyanakkor van bizonyos kockázata is: a petefészket túl lehet stimulálni (hyperstimulatios szindróma), amely fájdalommal és folyadék felszaporodással járhat a hasüregben. Rendszeres ellenőrzéssel időben észlelhető az elváltozás, és ilyenkor a stimulációs kezelést fel kell függeszteni.
A stimulációs kezelés során a többes terhesség (iker) lehetősége nő, ezért erről a párokat előzőleg fel kell világosítani.
 A többes terhességek kihordása és a szülések kapcsán több szövődmény léphet fel, ezért a lombikbébi kezelés kapcsán legfeljebb három embrió beültetésére kerülhet sor. Hormonális stimuláció és inszemináció alkalmazása esetén a terhesség valószínűsége ciklusonként 20-25%, IVF kezelés során 25-30% körüli a sikeres terhességek aránya.

Összefoglaló
Ez a rövid összefoglaló természetesen nem magyarázhatott el kimerítően minden apró részletet, de annyit talán sikerült megmutatnunk, hogy az orvostudomány ma már nem áll fegyvertelenül az orvosi eredetű meddőség problémájával szemben. Mindamellett az is kiderülhetett, hogy ez igen szerteágazó terület, és a meddőség orvoslásához rendkívül körültekintő vizsgálatokra és kezelésekre van szükség, valamint hosszú távon is együttműködő, tájékozott páciensekre.

II. A NEM ORVOSI EREDTŰ MEDDŐSÉGRŐL (N.O.E.M.)
Ebben a fejezetben többször idézünk Dr. Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája,
Élet és tudomány 2001 56(6):172-174 és 56(7):198-199. cikkéből:

Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. A vizsgálatok során az esetek többségében találnak is valamilyen szervi-hormonális eltérést, amely megmagyarázni látszik a meddőséget, ám ennek kezelése sokszor nem vezet el a kívánt terhességhez. A lineáris okság (ok-okozati) szemlélet lényege, hogy ha van okozat (a meddőség), akkor annak kell legyen oka is, s ezt előbb vagy utóbb meg lehet találni. Tehát újabb és újabb vizsgálatok és kezelések következnek, majd végső eszközként a mesterséges megtermékenyítések sorozata, de sokszor mindhiába. Végül a páciensnek elfogy a pénze vagy a hite - és a probléma nem oldódott meg. Az ilyen eseteket szokás aztán a tisztázatlan eredetű meddőség gyűjtőfogalma alá sorolni.
A közkeletű felfogás szerint ebbe - az orvostudomány mai állása szerint - bele kell törődni.

Lineáris és rendszerszemléletű okság
A hagyományos orvosi logika a meddőséget úgy tekinti, hogy homokszem került a gépezetbe, hiba támadt, amit el kell hárítani. A rendszerszemléletű megközelítés viszont egy tágabb perspektívából azt kérdezi: mi a meddőség jelentése? Mi történt és történik ebben a családban (környezetben, élettörténetben), amire a legjobb válasz a meddőség? Ha a meddőséget nem a szervezet hibás működésének, hanem az egyén élettörténetéből, fizikai és szociális környezetéből, életfeltételeiből levezethető adaptív (megfelelő) válasznak tekintjük, akkor a megoldás nem feltétlen a meddőségre koncentráló orvosi kezelés lesz, hanem a meddőséget előidéző egyéb tényezők módosítása.

Stressz és reprodukciós képesség
Számos, embereken tett megfigyelés és vizsgálat igazolja, hogy az evolúciós mechanizmusok ugyanúgy hatnak ránk is, mint más állatfajokra. Háborúkban, természeti katasztrófák esetén sok nő havi ciklusa elmarad, vagy egyéb rendellenességek lépnek fel. Jól ismert jelenség az is, hogy a pubertás előtt elkezdett intenzív sport, vagy pl. a balettozás egy-két-három évvel kitolja az első menstruáció idejét. Felnőttkorban űzött intenzív sport (pl. hosszútávfutás), fitness edzés szintén vérzéskimaradást, vagyis a normális peteérési ciklus kimaradását eredményezheti. Az emberi szervezet ősi mechanizmusai ezt a folyamatos megfeszített fizikai aktivitást úgy "érzékelik", hogy a szervezet állandó harcban áll, vagy menekül, ezért a szaporodási képesség gátlás alá kerül.
Hasonló mechanizmusra utal az is, hogy a szegény országokban az alultápláltaknak kitolódik a nemi érése, s a fejlett társadalmakban pedig megfigyelhető, hogy az erősen fogyókúrázók, vagy az anorexia nervosában szenvedők (a beteg kórosan sovány, de nem akar enni, mert túlsúlyosnak tartja magát) havi ciklusa elmarad, és meddőkké válnak.
Az alultápláltság az agy számára olyan táplálékhiányos környezetről ad hírt, amelybe nem szabad utódot világra hozni.

Egy vizsgálat arra mutatott rá, hogy az alultápláltság meglehetősen individuális fogalom: meddő nőkből álló csoportot fokozott táplálékfelvételre kértek fel, s pár hónap elteltével a nők fele sikeres terhességről számolt be. A meglepő az volt, hogy a csoportban voltak túlsúlyosnak számító nők is, akiknél a további hízás szintén megoldotta az addig kezelhetetlennek tűnő meddőséget. A szerző szerint mindenkinek van egy "biológiai súlya", és ha ettől eltér, meddőség alakulhat ki. A túlzott súlyfelesleg azonban, egy másik vizsgálat tanúsága szerint, szintén meddőséget okozhat. A jelenség egy lehetséges értelmezését az alábbiakban tárgyaljuk.
Az eddigi példák a "biológiai" stressz meddőséget okozó hatásait mutatták be. A pszichológiai stressz azonban szintén okozhat meddőséget, hiszen az agy valójában nem is tesz különbséget biológiai és pszichés stressz között, a fiziológiai válasz ugyanaz.
Egy vizsgálatban sok száz nőt kértek meg arra, hogy menstruációs naplót és "stressz-naplót" vezessenek párhuzamosan, s az eredmények azt mutatták, hogy a menstruáció elmaradása, rendszertelenné válása az érzelmi stresszel vagy a fokozott fizikai aktivitással függött össze.
Egy követéses vizsgálatban gyermeket tervező nőket kértek meg stressz-napló vezetésére fél éven át. A magas stresszt mutató nők kisebb arányban estek teherbe, illetve nagyobb arányban történt náluk vetélés.

Egy másik követéses vizsgálatban kimutatták, hogy a teherbeesés hónapjában a nőknél sokkal alacsonyabb volt a stressz-szint és magasabb a kedvező érzelmi állapotok száma, mint a sikertelen próbálkozások hónapjaiban.
Számos más megfigyelés is alátámasztja, hogy a krónikus stressz, a depresszió gátolja a reprodukciós képességet.

A vegyi folyamatok
Tudjuk jól, hogy a normális női havi ciklus feltétele a reproduktív képességnek, s ennek működését egy bonyolult rendszer szabályozza. A rendszer "csúcsa" a hipotalamusz, egy ősi agyi struktúra, amely idegi és hormonális hatásokon keresztül alapvető minden testi funkció szabályozásában részt vesz. A hipotalamuszon csüng a hipofizisnek nevezett kis "tartály", amely hormonokat tárol és bocsát ki a hipotalamusz, ill. a szervezet kéréseire. A hormonok a véráramon keresztül eljutnak a petefészkekhez és a méhhez, amelyek maguk is termelnek és küldenek vissza hormonokat az agyba visszajelzésként és szabályozóként.
A szervezet stresszreakciójának egyik csúcsszerve ugyancsak a hipotalamusz és a hipofízis: stressz esetén úgynevezett stresszhormonok bocsátódnak ki, melyek a mellékvesekéregbe jutva többek között a jól ismert kortizol kibocsátását serkentik.

A stressz és a reproduktív rendszer kölcsönhatását vizsgálva kiderült, hogy a stresszhormonok minden szinten erősen gátolják a reproduktív rendszer működését: megakadályozzák a hipotalamuszban a reproduktív működéseket beindító-fenntartó un. gonádikus hormonok termelődését, és gátolják a petefészek és a méh reprodukcióhoz szükséges működéseit. Az un. corticotropin releasing hormone-t (CRH-t) kifejezetten a reprodukció szabályozójának tekintjük. Különös módon azonban CRH-t nemcsak a hipotalamusz bocsát ki, hanem a terhes méh is termel a terhesség előrehaladtával egyre növekvő mennyiségben. A kétféle forrásból származó CRH azonban egészen ellentétes hatású: a hipotalamikus eredetű CRH gátolja a szaporodást, aminek evolúciós értelme, hogy veszélyes környezetben nem jó utódot világra hozni. A méhben termelődő CRH viszont normális esetben gátlólag hat a hipotalamusz CRH termelésére, ezzel védi a terhességet, továbbá a CRH egy meghatározott szintje a belső jel a szülés megindulására.
Krónikus stresszben, szorongásos állapotokban, s különösen depresszióban, a hipotalamikus eredetű CRH szintje igen magas a vérben, ezért ezekben az állapotokban könnyen alakul ki meddőség, vagy koraszülés. Ez megmagyarázza, miért alakulhat ki komoly traumára, stresszre vetélés vagy koraszülés: a méhben keletkező CRH és az intenzív stressz hatására a hipotalamuszban (mégiscsak) termelődő CRH hatása összeadódik, és idő előtt megindul a szülés. Kutatások azt mutatják, hogy a gyermekkorban elszenvedett szexuális vagy fizikai abuzus (visszaélés) felnőttkorban koraszüléshez vezethet. Ennek okát a kutatók abban látják, hogy a korai traumák élethossziglan megemelhetik a CRH szintjét a vérben, ezért, amikor a méh is termel CRH-t, gyorsabban alakul ki a "szülési jelzés".
A kortisol nevű stresszhormonnak számos védő tulajdonsága is van, többek közt gyulladáscsökkentő hatású: sok gyógyszerünk, pl. a prednisolon, hydrokortison a kortisollal rokon vegyületek, s tartós szedésükkor reprodukciós zavarokat figyeltek meg.
Mint említettük, a szervezet nem tesz különbséget pszichológiai és biológiai stressz között. Az éhezés, az alacsony vércukorszint azonnal megnöveli a stresszhormonok szintjét, ez pedig gátolja a reprodukciós működéseket. (Inzulinos cukorbetegek fogamzóképessége tehát fokozottan veszélyeztetett!) Igen érdekes kapcsolat van a táplálkozás és a szorongás, valamint a szaporodási képesség közt. A pszichológiában, de a köztudatban is jól ismert a "szorongó evő", vagy a "nassoló depressziós" fogalma: bizonyos emberek szorongásukat evéssel tudják kompenzálni. Ennek egyik magyarázatát az un. "zsírégető hormonnak", a zsírszövetekben termelődő leptinnek a hatásmechanizmusa adja. Ez a hormon szabályozza a testsúlyt, s a hipotalamuszon keresztül a táplálékfelvételt. Az elhízás hátterében úgy tűnik egy leptin-rezisztencia (leptin-érzéketlenség) áll; hiába magas az elhízott személyben a leptin szint, a hipotalamusz "nem veszi az üzenetet". A leptinek számos meglepő tulajdonságára derült fény. Az egyik, hogy gátolja a CRH termelődést, vagyis a táplálékfelvétel indukálta leptin-termelődés valóban hatékony a stressz ellen. Talán azért olyan joviális sok piknikus alkatú ember, mert magas a leptin szintje. A leptin másik meglepő tulajdonsága, hogy ha leptint adnak be "meddő" állatoknak, helyreáll a reprodukciós képességük, függetlenül a testsúlyuktól. Ez azt jelenti, hogy az éhezéssel járó alacsony leptin- és magas stresszhormonszint együtt gátolják a reprodukciós képességeket. Valószínűleg a leptinszint emelkedés magyarázza a fentebb ismertetett meddőség elleni "hízókúra" kísérletet is. Másfelől az erősen elhízott személyeknél éppen a leptin-rezisztencia vezet meddőséghez (a rezisztencia olyan, mintha nem is keringene leptin az ilyen emberek vérében).
Mindezek a megfontolások egészen más és új megvilágításba helyezik a meddőségnek és kezelésének a kérdéseit. A hagyományos orvoslás az un. funkcionális meddőség hátterében hormonzavart keres és talál, s ezt próbálja kívülről bevitt hormonokkal, gyógyszerekkel kezelni. A hormon-"zavar" persze fentáll, csakhogy ez - rendszerszemléleti megközelítés felöl nézve - nem zavar, hanem a szervezet megfelelő válasza egy adott fizikai-pszichológiai állapotra. A meddőség kezelése sokszor azért olyan hosszadalmas és frusztráló, mert az orvosi kezelések a szervezet evolúciósan kialakult ellenállását akarják "megtörni", a szervezet meg nem "tágít", "meg akarja védeni" a nőt a terhességtől.
III. A meddőség új megközelítése

Egyre több vizsgálat jelzi, hogy sokszor a meddőség hátterében emocionális stressz és depresszió áll. Egyrészt -mint láttuk fentebb- a depressziónak komoly kockázata a meddőség (akinek depressziós tünetei voltak már életében, az kétszer valószínűbben válik meddővé), másrészt tapasztalatok szerint a meddő nők kb. egy évi sikertelen kezelés után nagy arányban válnak depressziósakká, ami így tovább rontja esélyüket a meddőségük kezelésében. A depresszió tehát a meddőség szempontjából öngerjesztő tényező.
Több olyan vizsgálat ismert, amelyben mesterséges megtermékenyítési programban részt vett nőket vizsgáltak, s a vizsgálatoknak egybecsengő a végkövetkeztetése: a programban a depressziós nők sokkal kisebb arányban esnek teherbe, mint a nem depressziósok.

Logikusnak tűnhet, hogy ha sikerül a depressziót, szorongást pszichoterápiás módszerekkel csökkenteni, akkor javulnia kell a teherbeesési aránynak.
Súlyos depresszióval küzdő meddő nőket véletlenszerűen két csoportra osztottak, s az egyik csoport 10 üléses pszichoterápiában részesült, míg a másik csoport nem kapott ilyen kezelést. A kezelt csoportban hat hónapon belül a nők 60%-a (!) teherbe esett és azt sikeresen ki is hordta, míg a másik csoportban a nők 24%-a esett csupán teherbe.
Egy vizsgálatban meddő nőket rövid, stresszcsökkentő csoport pszichoterápiában részesítettek, s a nők 34%-a az ezt követő hat hónapon belül teherbe esett.
Egy másik vizsgálatban meddő nők tíz üléses csoport pszichoterápiában vettek részt, s azt találták, hogy akik magas stresszszinttel voltak jellemezhetők a terápia indulásakor, sokkal nagyobb arányban estek teherbe a terápiát követően. Feltehető tehát, hogy a magas stresszszintűeknél a stressz volt a meddőség fő oka.
Hogy sokszor már a problémáról való egyetlen beszélgetés is hatásos lehet, példa erre az a vizsgálat, amelyben meddőséggel kezelt nőket osztottak két csoportra: az egyik csoporttal négyszemközti egyszeri beszélgetést folytatott egy pszichoterapeuta, a másik csoporttal nem történt beszélgetés. 18 hónappal később a meginterjúvolt csoport 60%-a teherbe esett, míg a másik csoportban ez az arány 10%-os volt.
Egy vizsgálatban legalább két éve sikertelenül próbálkozó meddő nőket osztottak három csoportba. Az egyik csoport 10 üléses aktív pszichoterápiában részesült, ahol pl. relaxációt tanultak, stb. A második csoport direkt pszichoterápiában nem részesült, csak rendszeresen összejöttek, és az aktuális problémákat, orvosi kezeléseket, a meddőség nehézségeit beszélték meg. A harmadik csoport semmilyen pszichoterápiában nem részesült. Mindenkit arra kértek, hogy rendszeresen jegyezze fel, milyen meddőség ellenes orvosi kezeléseken vesz részt. Egy éven át követték a nőket, és a pszichoterápiás és a beszélgetős csoportban 55 ill. 54%-os arányban jött létre kihordható terhesség, míg a harmadik csoportban csak 20%-os volt ez az arány. Ami igazán meglepő volt, hogy a teherbeesések egyik csoportban sem mutattak semmiféle kapcsolatot azzal, hogy részesült-e meddőség elleni orvosi kezelésben a nő, vagy sem.
Ez az utolsónak idézett vizsgálat felveti azt a lehetőséget is, hogy a meddőség-elleni orvosi kezelések sikere sokszor olyan pszichés tényezőkön múlik, aminek sem a páciens sem az orvos nincsen tudatában.

A meddőségnek sok oka lehet. Azonban önmagában az egyik ok megléte nem zárja ki a másikat. Vagyis, ha valakinek igazoltan tubaszűkület okozza a meddőségét, attól még lehet depressziós is - talán éppen az évek óta tartó várakozás miatt. A mai mindennapi orvosláshoz lassan jutnak el a mai orvosi kutatások eredményei. A mindennapi orvoslás hadilábon áll a pszichológiával, s ennek elsősorban a páciensek, jelen esetben a meddő nők viselik következményeit. Egy gyenge házasság, egy pályatévesztés, egy fel nem dolgozott trauma, haláleset mind eredményezhet egy néma depressziót, amit az emberek megszoknak, együtt élnek vele, csak sötéten látják egy kicsit a világot. És esetleg emiatt is, könnyebben törődnek bele abba, hogy éppen ők azok, akiknek még gyerekük sem lehet.
IV.  A NEM ORVOSI EREDETŰ MEDDŐSÉG  (N.O.E.M)  KEZELÉSÉRE KIDOLGOZOTT S.A.B. ELJÁRÁS®

A meddőség mint országos szintű szociális probléma
Mint azt a médiák folyamatosan visszhangozzák, országunk népessége rohamosan csökken és öregszik. Dr Vojnik Mária Egészségügyi Államtitkár szerint az orvosi ellátás mintegy 1/3-át már ma is egyéb adókból kell finanszírozni. Előreláthatólag, a jelenlegi ellátórendszerek fenntartása mellett, húsz éven belül annyira felborul a aktív-inaktív réteg közötti arány, hogy a dolgozó réteg addigra biztosan nem tudja majd finanszírozni a szükséges kiadásokat.
A népesség rohamos fogyásának egyik fő oka, hogy egyre több családot súlyt a meddőség átka: Ma Magyarországon minden harmadikat, s mint ilyen - Népbetegség.

A lombik-program anyagi háttere
Ma Magyarországon évente 4-6 ezer család folyamodik orvosi segítségért. A magzatbeültetés első öt kísérletét az OEP támogatja, viszont az ehhez szükséges gyógyszerek árát nem. Ez egy próbálkozás során 150.000 - 370.000 Ft. között mozog. Továbbá az ötödik „próbálkozás” után ez az összeg kb. 270.000 Ft orvosi számlával növekszik. [idevágó információinkat a meddőség-kezelésre szakosodott országos Kaáli Intézet Debreceni Vezető Főorvosától, Dr. Bodnár Béla Úrtól kaptuk. (tel.: 06 52 375-517) A Főorvos Úr teljes szakmai tudásával komoly hátteret biztosít az Alapítvány számára]

A meddő családok zöme meg sem kísérli a lombik-eljárás igénybevételét, eleve esélytelenek a gyógyszerek árának előteremtésében.
A Mag-Óra KhA. a vele szorosan együttműködő társszervezettel, a több tízezer tagot számláló Támogatást Születendő Gyermekeinkért Civil Szervezettel karöltve nagy sikernek tartja, hogy a Parlament Török Zsolt Képviselő Úr előterjesztésében elfogadta azon törvényt, amely a lombik-program résztvevőinek munkahelyét védi. Mivel a meddő családok egyik igen nagy problémája épp a munkahely elvesztése volt, amely egyenesen következett a kezelések miatti hiányzásokból, ez a rossz arány várhatóan javulni fog.

A lombik-eljárás az államkasszát is igen jelentősen (mintegy 350-480 e. Ft/alkalom) megterheli mindannak ellenére, hogy a N.O.E.M esetében nem hatékony.

Az  új S.A.B. Eljárás alapelve
A meddőség oka legtöbb esetben nem orvosi eredetű, hanem pszichés. A gyermeknemzés képtelensége szorosan összefügg az életvitellel, a szociális gondokkal és egyéb károsító tényezőkkel.
Németországban már évekkel ezelőtt bevezettek egy rendkívül hatásos, – és emellett a többi eljáráshoz mérten igencsak költségkímélő – eljárást. A kezelésben résztvevő párok mintegy 70 %-a már az első alkalommal megtermékenyült.
Magyarországon ennek az eljárásnak a továbbfejlesztett változatát nevezzük S.A.B. Eljárásnak®. A S.A.B. Eljárás® a jelenlegi alternatív, komplementer – és hagyományos gyógyászati módszerek olyan irányú kombinációja, amely a nem orvosi eredetű meddőség (N.O.E.M.) kialakulásáért felelős valamennyi lehetséges ok orvoslását hivatott egyszerre, egy időben kezelni.

Működési elve roppant egyszerű: Kiiktatjuk betegeink életéből azokat a károsító körülményeket:
-folyamatos stressz,
-rossz szociális körülmények,
-nem megfelelő lakáshelyzet,
-fizikai kimerültség,
-méreganyagok felhalmozódása a szervezetben, alkoholfogyasztás…
melyek a nem orvosi eredetű meddőséget (N.O.E.M) okozzák, mégpedig a teljes regenerációhoz és a fogamzáshoz szükséges mintegy 14 egybefüggő napra.
(A kezelés leteltével a kezelők konzíliumon dönthetnek a kezelés bármely részének ambuláns folytatásáról.)

Törvényjavaslattal szeretnénk elérni, hogy a meddőségi protokoll indokolt esetben, azaz az orvosilag egészséges ám mégis meddőségben szenvedő párok esetében a költséges, ám számukra kevéssé hatékony és egészségükre káros lombik-eljárás helyett az olcsóbb, hatékony, könnyen kivitelezhető és természetközeli S.A.B. Eljárás® legyen.
A S.A.B. Eljárást® alkalmazó protokoll szempontjából indokolt esetnek az számít, ha a pár a meddőség mint tény megállapítása után átesik azon vizsgálatokon, melyek meghatározzák ennek okát, és a vizsgálatok semminemű orvosi eltérést nem mutatnak.

Az eljárás előnyei a reprodukciós eljárásokkal szemben
Az Eljárás összehasonlítása a lombik-programmal azt mutatja, hogy míg a várható siker esélye a többszörösére növekszik, addig a költségek alacsonyabbak maradnak. Ez a S.A.B. Eljárás® irányába tolja majd el az érintett népréteget, azaz a jelenleg ivarérett lakosság nagy részét. Az Eljárás alapjául szolgáló minta Németországban több mint 70 %-os hatékonysággal működik.

Tovább növeli az érdeklődést az Eljárás irányában, hogy a Mag-Óra KhA. mint Alapítvány (anyagi lehetőségeihez mérten) a kezelésen résztvevők költségeinek egy részét egyéb adományozók segítségével visszatéríti.

Az Eljárás folyamata
Az Eljárásban résztvevők kezelése az egyénekre szabott terápiás elemek alkalmazásával, folyamatos szakmai felügyelet mellett a speciálisan kialakított S.A.B. Alternatív Meddőségi Klinikákon folyik. A S.A.B. Klinikák gyógyszálloda-jellegű objektumok, illetve olyan szállodaipari egységek, melyek szerződés alapján rendelkezésre állnak, és amelyek alkalmassá tehetők az Eljárás kezeléseinek lefolytatására.

A beutalt15 napra költöznek be a Klinikára. A meghatározott időtartam mint pszichológiai szempontból, mint pedig a szociális tényezők szempontjából ideális. Egy Klinika egy időben 7-9 pár kezelését képes ellátni. Az egy időben kezelendő párok számának meghatározásánál figyelembe vettük a pszichológiai tényezőket, az anyagi vonzatokat valamint az adott régió paramétereit.

Napközben 08.00 órától két szakképzett ápoló váltott műszakban felügyeli a kezelési előírások és a Szabályzat pontos betartását. Az ápoló -és kiszolgálószemélyzeten kívül az aktuális kezelés szakmai vezetője és annak szakasszisztense van jelen. A betegek este 21.00 órától az ügyeletes személyzet felügyeletével tartózkodnak  a Klinikán.
Az étkeztetést a Klinika a helyi étteremmel való (házhozszállítási) szerződés megkötésével oldja meg, a dietetikussal való előzetes egyeztetés alapján.

A szakembereink a beköltözés első napján a meglévő leletek tanulmányozása mellett pontos felmérést készítenek a párok egészségi és pszichés állapotáról, majd ennek megfelelően konzílium keretében előírják a következő 7 naptári napra a megfelelő kúrát.
A kezelés időtartama alatt folyamatos ügyelet áll a párok rendelkezésére, amely pszichés panasz esetén on-line azonnal, személyesen maximum 24 órán belül rendelkezésre áll. Orvosi panasz esetén a helyi háziorvos a Klinikával kötött szerződés esetén azonnal kiszáll.
A S.A.B. Eljárás® kezelőstábja minden héten ellenőrzi a kezelés hatását, és a beteg állapotának megfelelően módosítja azt.

A feltételek
MagOra a kezelésben résztvevő párokkal írásban rögzíti az alábbi feltételeket:
A kezelés időtartama alatt a pár lemond a dohányzásról
A bevonulás első hetében alávetik magukat a MORA Soper Bipolar nikotin-mentesítő, méregtelenítő eljárásnak. (az eljárás teljesen fájdalommentes)
A kezelés időtartama alatt a pár lemond mindennemű alkohol fogyasztásáról.
Az eljárás ideje alatt kizárólag a dietetikus speciális étrendjét veszik igénybe. Az aktuálisan soron következő két hétre szóló alternatív A és B menüt a dietetikus előre ismerteti a kezelésben résztvevő párokkal.
A mobiltelefonokat leadják megőrzésre, a közeli hozzátartozókkal a kapcsolatot naponta egy alkalommal a Klinika telefon -illetve internetvonalát használva tarthatják. Ez alól kivételt tenni csak előre, írásban benyújtott kérvény csatolása mellett lehetséges.
Látogatót hetente egy alkalommal fogadhatnak.
Az előírt vitaminmennyiséget és egyéb fogamzást elősegítő természetes szereket a S.A.B. orvosának és természetgyógyászának összehangolt utasításai szerint szedik, egyéb gyógyszer szedését megbeszélik velük. (Az Eljárás orvosának előírásai minden esetben személyre szabottak, a kezelés második napján írásban kapják meg a kezelésben résztvevő párok)
Aláírják, hogy a S.A.B. Eljárás tiltólistáján szereplő, vetélést előidézhető illetve megtermékenyülést akadályozó fűszereket és egyéb anyagokat nem fogyasztanak. (melléklet, a  Mag-Óra KhA. természetgyógyászának listája)

Amennyiben a pár viselkedésével gátolja a fogamzást (a szabályokat folyamatosan nem tartják be, pl. alkoholt fogyasztanak) az Alapítvány a költségvisszatérítést Kuratóriumi Határozat keretében megtagadja.
V. AZ ELJÁRÁSBAN ALKALMAZOTT GYÓGYMÓDOK LEÍRÁSA
Pro: Az egyes komponensek sorrendjéről, illetve ellenjavallatáról a Kezelőszemélyzet minden egyes kezelt személy esetén külön konzílium keretében, az anamnezis, diagnózis és előrelépés birtokában dönt. Egyes elemek felcserélése illetve kihagyása nem érinti az Eljárás komplex voltát.

A stressz a szervezetre fizikai hatással van. A szervezet próbál védekezni: a szív gyorsabban ver, a légzés felgyorsul, a hormontermelés fokozódik, bizonyos funkciók működése felfüggesztődik. A betegségek megtámadják a stressztől legyengült szervezetet. Megjelenik a magas vérnyomás, az asztma, …és a meddőség.
A nem orvosi eredetű meddőség (N.O.E.M.) kezelését tehát itt kell elkezdeni.
Első lépésként meg kell szüntetni a stresszt okozó tényezőket. A kezelést adó Klinika kialakítása ezen elsődleges szempont alapján történik, valamint a Szabályzat több pontja is ezt hivatott elérni.

Második lépésként drasztikusan méregteleníteni kell a szervezetet.
Ehhez a homeopátiás szerek és a természetgyógyász által előír tisztító jellegű teakúrák mellett a HBOT, a dohányzás hatásait is teljesen kiküszöbölő MORA Super Bipolar eljárás és az infrahőkabin használatát írja elő az Eljárás. Ugyancsak ide tartozik a dietetikus által előírt étrend szigorú betartása.

És végül: nyugodt körülményeket kell biztosítani, hogy az utódnemzés szociális problémáit (lakáshiány) a fogamzás érekében kiküszöböljük.

A S.A.B. Csoport ezt az Eljárást a résztvevő szakemberek segítségével úgy alkotta meg, hogy az alább ismertetett eljárások személyre szabott ötvözetével mindhárom terhességet kizáró tényezőt megszüntesse.

Az eljárás komponensei:

MORA Super Bipolar (mikromagnetikus terápia) anti-nikotin – méreganyag kilökés

A kezelés első lépése a MORA Super Bipolar kezelés.

1. A HBOT (hiperbárikus oxigén terápia)

A HBOT-ban részesülő páciensek tiszta oxigént lélegeznek be egy megnövelt nyomású kamrában, amely a szövetekbe juttatja az oxigént.

A HBOT nem jár fájdalommal vagy kényelmetlenséggel, és a mellékhatások kockázata is igen alacsony. Világszerte többszázezer páciens részesült már ebben a terápiában.
Jelentős mennyiségű kutatási eredmény támasztja alá a HBOT hatékonyságát. Egy tanulmányban 50 páciens esetét vették sorra. A páciensek fele HBOT-t kapott, a többi 25 személyt viszont hagyományos módon kezelték. A tanulmány eredménye szerint a HBOT-csoportba tartozó személyeknek jelentősen rövidebb ideig kellett kórházban maradniuk. A hagyományos kezelésben részesülők közük hárman meghaltak, míg a HBOT-csoportban egy személy halt meg, a többi 24 kezelt mind hazatért otthonába, és nem igényelt további felügyeletet. A szokványosan kezelt páciensek 40 %-a otthonában további egészségügyi ellátásra szorult.

A továbbiakban bemutatjuk a HBOT működési elvét, beszámolunk arról, hogy milyen betegségek esetén bizonyult eredményesnek, és kitérünk arra is, hogy miként fejlesztették ki. Ezután ismertetjük azokat az adatokat, amelyek bizonyítják, hogy az HBOT biztonságos módszer, végül pedig felsoroljuk a lehetséges okait annak, hogy jelenleg miért nem használják szélesebb körben ezt a terápiát.

A HBOT lényege tiszta oxigén adagolása az atmoszférásnál nagyobb nyomáson a páciens állapotának helyreállítása érdekében. Maga az eljárás kevéssé veszi igénybe a pácienst, sőt, javíthat is a közérzetén.

A HBOT rendszerint erre a célra készített, szigetelt kamrában végzett, egy-, legfeljebb két órás kezelést jelent. A kamra mérete az egy személyes, egyterű kiviteltől az elkülönített részeket magában foglaló, az egész orvosi személyzetet befogadni képes nagyságig terjedhet. Léteznek hordozható kamrák is, amelyek baleset helyszínére is vihetők.

Az egyterű kamrában az egész kamra megnövelt nyomású oxigént tartalmaz. A több elkülönített részt magában foglaló kamrában a páciens maszkon keresztül kapja az oxigént, maga a kamra megnövelt nyomású levegőt tartalmaz. A kamrában fekvő személy televíziót nézhet, zenét hallgathat, vagy egyszerűen relaxálhat. Sürgősségi ellátásban kézenfekvőbb az egyterű kamra használata, mivel egyszerűbb előkészíteni, és kevesebb személy is elegendő az alkalmazásához.
Miért segíti elő a HBOT a gyógyulást? A természet alapszabálya, hogy a gyógyulás csak a szövetek megfelelő oxigénellátása mellett elképzelhető. Sok esetben, például keringési zavaroknál vagy szélütés után az érintett területek nem kapnak megfelelő mennyiségű oxigént, amelynek hiányában nem működhetnek megfelelően a szervezet helyreállító mechanizmusai. A megnövelt nyomású oxigén belélegzése enyhítheti az ilyen eredetű oxigénhiányt.

Az oxigén színtelen, szagtalan gáz, amely légkörünk 21%-át teszi ki. Jelenléte két okból is létfontosságú. Egyrészt az oxigén az egyik alapvető építőeleme szervezetünknek. Testünk fő összetevői – a víz, a fehérjék, a szénhidrátok és a zsír – mind tartalmaznak oxigént. Másrészt az oxigén olyan kémiai folyamatok lezajlását segíti szervezetünkben, amelyek eredményeképpen energia szabadul fel. A szervezetnek erre a felszabaduló energiára van szüksége az olyan funkciók ellátásához, mint a keringés, a légzés és az emésztés, vagy éppen az állandó testhőmérséklet fenntartása.

A vér három fő összetevőből áll: a fertőzések elleni védelemben szerepet játszó fehér vérsejtekből, az oxigént szállító vörös vértestekből, és a plazmából, amely az utóbbi kettőt szállítja a véráramban. Szokványos körülmények között csak a vörös vértestek szállítanak oxigént. A nyomás alatt adagolt oxigén azonban más testnedvekbe is bejut, például a vérplazmába, a nyirokba, valamint az agyat és a gerincvelőt körülvevő cerebrospinális folyadékba. Ezek a folyadékok olyan területekre is eljuttathatják az oxigént, ahol a vérkeringés gyenge vagy teljesen elzáródik, mivel szivárgással átjuthatnak az akadályon, vagy egyenesen az érintett területhez szivárogtathatják az oxigént.
Az ilyen módon megnövelt oxigénszint előremozdítja a természetes gyógyulást: segíti a fehér vérsejteket a fertőzések leküzdésében, serkenti a kapillárisok és a kötőszövetek kialakulását, és általában véve biztosítja azt, hogy a szervek működése funkciójuknak megfelelő legyen.
Az orvosi szakma hosszú időn keresztül úgy tekintett a HBOT-ra, mint kizárólag a dekompressziós betegség (más néven keszonbetegség) és a légembólia kezelésére alkalmas módszerre. Manapság egyre szélesebb körben alkalmazzák azok a szakemberek, akik közelebbről is megismerkednek a benne rejlő lehetőségekkel. Mind több orvos ismeri fel a HBOT hatékonyságát szénmonoxid-mérgezés, különféle fertőzések, sugárkezelések okozta károsodások, búvárbalesetek, nehezen gyógyuló sebek valamint a rossz vérellátás következtében gyengén működő szervek kezelésében. A terápia azonban számos egyéb esetben is alkalmazható, eredményes lehet például fulladás vagy súlyos áramütés következtében életveszélyes állapotban lévő személyek kezelésében, valamint szív-érrendszeri és emésztőrendszeri betegségek gyógyításában.

A HBOT története
A nyomás alatt álló levegő belélegeztetését már háromszáz éve alkalmazzák. Elsőként egy brit orvos, Henshaw használta a terápiát 1664-ben, amikor egy domiciliumnak nevezett helyiségben sűrített levegőt alkalmazott.

A későbbiekben a HBOT-t egyre több betegség kezelésére próbálták alkalmazni. Az 1960-as években számos szakember jelentette ki, hogy a terápia hatékony egyes folyamatok, például az időskori szenilitás és a kopaszodás lassítására. A mai napig egyre több olyan alkalmazási területet találnak, ahol a HBOT hatása kettős vak kereszt-vizsgálatok (double-blind crossover) és esettanulmányok segítségével is bizonyítható.

A HBOT lényegében mellékhatások nélkül juttat oxigént a szervezetbe. Az egyetlen lehetséges kellemetlenség a fülben és a sinusban érzett nyomás lehet, olyasmi, mint amit repülőgépen tapasztalunk emelkedés és süllyedés közben.
Mindezek ellenére a HBOT alkalmazása nagy elővigyázatosságot igényel. Ennek elsősorban nem biológiai, hanem technikai okai vannak, konkrétabban az oxigén kémiai tulajdonságai jelenthetnek problémát.

A hiperbárikus oxigénkamrákat a tűzveszéllyel és egyéb kockázatokkal számolva tervezik meg. A hiperbárikus kamrákat szigorú biztonsági feltételeknek eleget téve gyártják és helyezik üzembe.

Szem előtt kell tartani azt is, hogy a nyomás alatt álló oxigén szakszerűtlen adagolása átmenetileg mérgező hatású lehet. A tünetek ilyen esetben leginkább az agyvérzés tüneteire hasonlítanak, de a nyomás csökkentésére a páciens állapota azonnal helyreáll. 3 atmoszféra alatti nyomás alatt mindez ritkán fordul elő, 2 atmoszféra alatt pedig gyakorlatilag sohasem.

A kamra Magyarországon
A Mag-Óra KhA. felvette a kapcsolatot Magyarország kizárólagos forgalmazójával, a Hyper-Oxy Hungária   Kft . -vel. Székhely:  3300 EGER, Szent János u. 11.
Az országban jelenleg 2 HBOT-berendezés van. Mindkettő mobilizálható típus, így egyetlen kamra kiszolgálja a S.A.B. Eljárás® valamennyi résztvevőjét. A készülékek tökéletesen megfelelnek a biztonsági előírásoknak, valamint birtokolják a forgalmazó garanciáját.
A forgalmazóval történt megállapodás alapján a Mag-Óra KhA. lehetőséget kapott a bemutatóra használt kamra kedvezményes árú beszerzésére. A Hyper-Oxy  Hungária Kft. írásos árajánlata mellékletét képezi az Eljárás Üzleti Tervének.
Utószó a HBOT-ról
Az Egyesült Államokban mindössze 46 oktatási intézményben tanítják a hiperbárikus kezelést, míg például Olaszországban az ország összes egészségügyi iskolájában és egyetemén részét képezi a tananyagnak. A medikusok Magyarországon még nem is találkoznak tanulmányaik során a hiperbárikus terápiával, míg a gyakorló orvosok azért nem hallanak a HBOT-ról, mert továbbképzéseiket elsősorban a gyógyszeripar támogatja, amelynek értelemszerűen nem éri meg egy számára üzleti szempontból érdektelen eljárás oktatása. Nem szabad persze elfelejteni azt sem, hogy mint minden rendszer, az egészségügy is ragaszkodik hosszú idő alatt megszilárdult rendjének fenntartásához, így kevéssé nyitott az újdonságok befogadására. Ha egy orvos manapság érdeklődni kezd a HBOT iránt, komoly erőfeszítésébe kerül, amíg a szakirodalomból információkhoz tud jutni a témával kapcsolatban.

2. Pszichoterápia –párterápia

A meddőség pszichés tényezői
A nő megtermékenyülése és az utód kihordása evolúciós értelemben rendkívül költséges és kockázatos dolog, ezért az erős szelekciós mechanizmusok hatására reprodukciós szűrő mechanizmusok alakultak ki (Wasser és mtsi., 1993), amelyek megakadályozzák a megtermékenyülést, vagy korai vetéléshez, koraszüléshez vezetnek. Wasser (1999) e jelenségeket adaptív reprodukciós kudarcnak tekinti, amely megóvja a nőt attól, hogy rossz helyen, rossz időben, nem megfelelő fizikai és szociális körülmények közt energiát fektessen egy túlságosan kockázatosnak ígérkező reprodukciós próbálkozásba. A reprodukciós szűrő mechanizmusok pszichoneuroendokrin és pszichoneuroimmunológiai mechanizmusokon keresztül közvetítik, pl. a környezet eltartó képességét vagy veszélyességét (Szendi, 2002).
   A szűrőmechanizmusok működése nyilvánvalóan nem on/off természetű, hanem multifaktoriális hatások időbeni összejátszásából adódik, ezért a nő megtermékenyülésének ill. a magzat kihordásának valószínűsége folytonos dimenzión mozog időben, s a feltételek változása növelheti vagy csökkentheti a reprodukció sikerességének valószínűségét.
  A fejlett ipari társadalmakban populáció szinten a funkcionális reprodukciós zavarok fő okát főként nem a táplálékhiányban kereshetjük. Elsősorban olyan tényezőkre helyeződik a hangsúly, mint a szociális támogatottság (Feldman és mtsi., 2000), az életstílus (Stanton és mtsi, 2002),  az egyént ért mentális stressz (Hogue és mtsi., 2001, Szendi, 2002), mentális zavarok (Demyttenaere és mtsi, 1994, 1998)  és kapcsolati problémák (Szendi, 2002). Bár a rossz szocioökonómiai státusz szoros kapcsolatot mutat a negatív kimenetelű terhességgel, ezt elsősorban a több negatív életesemény, a reménytelenség és a stresszhez való csökkent adaptációs képességgel magyarázzák (Hogue és mtsi, 2001).
   E faktorok egymással szoros összefüggést mutatnak, hiszen az életstílus/életvitel kategóriába sorolhatók a különféle maladaptív viselkedésformák (dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat), melyek jelentős kockázati tényezők a spontán abortusz szempontjából (Stanton és mtsi., 2002), ugyanakkor e viselkedésformák egyik fontos motivációja a szorongáscsökkentés.
   A továbbiakban arra keressük a választ, milyen szerepe van a pszichés tényezőknek a spontán abortusz, habituális vetélés kialakulásában és fennmaradásában.
   E reprodukciós zavarokat itt evolúciósan adaptív válasznak tekintjük, és azokra a neurobiológiai elváltozásokra és kialakulásuk élettörténeti vonatkozásaira koncentrálunk, melyek a reprodukciós kudarcot előidéző szűrőmechanizmusokat képviselik.

A spontán abortusz, habituális vetélés
 A funkcionális meddőség, vagy a korai vetélések jelentős része adaptív válasznak tekinthető egy –a szervezet által- a magzat kihordására, ill. az utód felnevelésére alkalmatlannak ítélt feltételrendszerre. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a stressz, mind a szociális támogatottság, vagy a kapcsolati kötődés minősége szubjektíve észlelt tényezők, ezért ezek észlelése és értékelése szempontjából az egyén élettörténete meghatározó. A megtermékenyülés, majd a megtermékenyült petesejt további sorsa a reprodukció mellett és ellene működő erők eredőjétől függ.
  Az anyai szervezet és a magzat ellentétes érdekeket képvisel (Haig, 1993), az evolúció során olyan mechanizmusok alakultak ki, melyekkel a magzat megpróbálja részben átvenni az irányítást az anyai szervezet működése felett, az anyai szervezet viszont ellenregulációs lépéseket tesz. Ez kicsiben a természetes szelekciót ismétli, hiszen minél életképesebb a magzat, annál sikeresebben alakítja ki a maga számára kedvező miliőt. Ha a kedvezőtlen külső-belső körülmények hatására nagyon erős az anyai szervezet részéről a védekezés a megtermékenyüléssel, ill. a magzat kihordásával szemben, akkor a harc előnytelen kimenetelű lesz a magzatra nézve. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a terhességek 50% olyan korai szakaszban végződik vetéléssel, hogy csupán megkésett menstruációnak észlelik (Peacock, 1990; Wasser, 1999).
    A magzat kontroltörekvéseire jó példa a terhességi émelygés és hányás jelensége, melyet a terhesség korai szakaszában kialakuló hormonális elváltozások idéznek elő, s az anyát arra kényszerítik, hogy kerülje azokat az ételeket, melyek a magzat számára ártalmas toxinokat tartalmazhatnak (Profet, 1992; Flaxman és Sherman, 2000). Az adatok azt mutatják, hogy minél erősebb a terhességi hányinger, ill. hányás, annál valószínűbben lesz egészséges az utód, s megfordítva, a terhességi émelyég és hányás hiánya fokozza a spontán abortusz és koraszülés kockázatát (Lee, 2002). A terhességi eclampsia és preeclampsia a magzat azon „törekvéseit” jelzi, hogy az anyai szervezetbe jutatott vérnyomás emelő hormonokkal javítsa a placenta vérellátását, és az anya vérébe juttatott humán placentáris laktogén szerepe az, hogy gátolja az anyai inzulin hatékonyságát, növelve ezzel a vércukorszintet (Bereczkei, 1993). Az anyai szervezet és a magzat érdekellentétét ugyanakkor a reprodukció evolúciós előnyei hozhatják „közös nevezőre”, ami a foetoplacentáris egység kialakulásában is megfigyelhető. Ennek lényege, hogy a magzat és a placenta csak együttműködésben képes a fejlődéshez szükséges hormonokat előállítani. A szervezet részéről az életkor függvényében is változó reprodukciós stratégiák figyelhetők meg. Míg fiatalabb korban a genetikai deficiteket mutató magzatok nagyobb valószínűséggel halnak el, az idősebb nők szervezete sokkal toleránsabb a kevésbé életképes utódokkal szemben is (Bereczkei, 2003), mert a menopauza közeledtével egyre fokozottabban érvényes az az elv, hogy a „kockázatos szaporodás is jobb, mint a nem-szaporodás”.

A stresszhormonok szerepe a reprodukció szabályozásában
Alapvető neurobiológiai tény, hogy a hypothalamusz-hypophyzis-mellékvese tengely (HHMT) fokozott működése során felszabaduló stresszhormonok (corticotropin releasing hormone=CRH; adrenocorticotrop hormon=ACTH; kortisol; -endorfin; prolaktin) hypothalamikus és gonádikus szinten is gátolják a szaporodási funkciókat (Sapolsky, 1993).
   E jelenségek hátterében a következő alapvető összefüggések rejlenek (Chrousos és mtsi., 1998; Sapolsky, 1993):

1, A CRH gátolja a gonadotrop releasing hormon (GnRH) szekrécióját, ezen keresztül  gátolódik a gonádikus tengely
2, a prolaktin gátolja a GnRH szekrécióját
3, A -endorfin gátolja a GnRH kibocsátást. A CRH serkenti a -endorfin termelődését
4, A csökkent GnRH szint csökkent luteinizáló hormon (LH) és folliculust stimuláló hormon (FSH) szintet eredményez
5, A mellékvesében, vagy immunológiai folyamatokban termelődő kortisol gátolja a GnRH kiválasztódását
6, A kortisol gátolja a LH kiválasztódását
7, A kortisol csökkenti az ováriumok LH érzékenységét
8, A kortisol gátolja az ösztradiol és progeszteron termelődését
9, A kortisol gátolja az ösztradiol hatását a célszövetekben, mint pl. a méhnyálkahártya ösztrogén indukálta változásait, amelyek a megtermékenyített petesejt befogadását készítik elő.
10, A csökkent progeszteron és emelkedett prolaktinszint gátolja a méh falának normál érését

  A stresszhormonok tehát számos mechanizmuson keresztül képesek a reprodukciós funkciókat gátolni.

Pszichés stressz és reprodukciógátlás
Számos extrém körülmény hatására funkcionális amenorrhoea váltódhat ki. Vizsgálták a kérdést háborúk kitörésekor és koncentrációs táborba kerüléskor, amikor a táplálékhiány hatásával még nem lehetett számolni. Nemi erőszakon átesett nőknél 10%-ban jelentkezett amenorrhoea, és kivégzésre váró nők 100%-nál találták meg ezt a zavart (Judd, 1992). Ugyanakkor az egyéni védettségre ill. sérülékenységre utal, hogy még olyan extrém körülmények közt is, mint amilyeneket a koncentrációs táborokban kellett elszenvedni, a nők 50%-ban a reprodukciós funkciók fennmaradtak (Sapolsky, 1993).

   Ennél sokkal kisebb stresszterhelés is megzavarhatja azonban a reprodukciós funkciókat, így pl. kollégiumba költözés, felsőfokú tanulmányok megkezdése funkcionális amenorrhoeát válthat ki (Gray, 1992; Singh, 1981; Bachmann és Kenmann, 1982).

  Giles és Berga (1993) funkcionális hypothalamikus amenorrhoeában (FHA) szenvedő nőket hasonlított össze pszichológiai tesztekkel organikus amenorrhoeában szenvedőkkel és egészséges kontrolokkal. A FHA-ban szenvedő nők csoportja több diszfunkcionális attitűdöt, a napi stresszel szemben gyengébb megküzdési képességet és fokozottabb interperszonális dependenciát mutattak.

    Fioroni és mtsi. (1994) stresszelő életesemények szempontjából hasonlított össze FHA-ban szenvedőket normál működést mutató csoporttal. Az FHA csoportban a funkcionális amenorrhoea kialakulását megelőzően szignifikánsan több, kétszer annyi negatív életesemény történt, mint a másik két csoportban.

  Wasser és mtsi. (1993) mesterséges megtermékenyítésre jelentkező és gyermeket nem tervező, FHA-ban szenvedő nők két csoportját hasonlította össze organikus okokból meddő nőkkel. A két FHA csoport szorongásszintje megegyezett és szignifikánsan magasabb volt, mint az organikusan meddő nőké.

   Berga és mtsi. (1997) FHA-ban szenvedő nőknél szignifikánsan magasabb kortisolszintet találtak, mint az egyéb amenorrhoeában szenvedő nőknél. Amikor az amenorrhoea rendeződött a vizsgálati személyeknél, a kortisolszint visszatért a normál szintre. A szerzők arra következtetnek, hogy az FHA egyértelműen pszichoszociális stresszre alakul ki.

   Suh és mtsi. (1988) FHA-ban szenvedő nőknél hyperkortisolizmust mutattak ki. Eredményük szerint a fokozott HHMT működés gátolja a GnRH pulzáló szekrécióját, amely így a gonádikus tengely diszfunkcióját eredményezi.

   Genazzani és mtsi. (2001), Meczekalski és mtsi. (2000), Biller és mtsi (1990) szintén szignifikánsan emelkedett kortisolszintet találtak FHA-ban.

   Sanders és Bruce (1997) vizsgálatában teherbeesésre vágyó nők folyamatosan naplót vezettek hangulati életükről, az őket ért eseményekről. A teherbeesést követő analízis azt mutatta, hogy a fogamzás akkor történt meg, amikor a legtöbb pozitív, ill. a legkevesebb negatív hatás érte a nőt.
 
    
Spontán abortusz, koraszülés és CRH

   Az eddigiekben azt láttuk, hogy a HHMT tengely túlműködése gátolni képes a reprodukciós funkciókat. A HHMT tengely szerepe azonban meghatározó a terhesség további menetében is.
    A CRH-nak kiemelt szerepe van a reprodukciós folyamatokban és a szülésben. CRH-t nemcsak a hypothalamus, hanem az ováriumok, és terhesség alatt egyre növekvő mértékben a méhnyálkahártya és a placenta is termeli. A terhesség folyamán egyre emelkedik a kortisol és CRH szint, a harmadik trimeszterben normál terhesség esetén mellékvesekéreg megnagyobbodás és hyperkortisolizmus mutatható ki (Chrousos és mtsi., 1998). A CRH szintje ekkor már az ezerszeresét is eléri a nem terhes nőkének (Cambell és mtsi, 1987).

  McLean és mtsi. (1995) kimutatták, hogy a CRH a szülés megindulásának „placentális órája”. A vérben keringő CRH növekvő szintjét egy a placentában, a májban és az agyban termelődő CRH-t megkötő fehérje növekvő szintje ellensúlyozza, amelynek szintje a terhesség végének közeledtével rohamosan csökkenni kezd, s ezzel egyre több CRH válik biológiailag aktívvá. Mivel a placentális CRH kötött állapotban kering, nem befolyásolja a hypofizeális CRH szekrécióját. A CRH specifikus funkcióját jelzi az is, hogy legalább öt CRH receptor altípust ismerünk, melyeknek eltérő hatása van a méh izomzatára. E receptorok affinitása a terheség során fokozódik, s úgy tűnik a szülés megindulásakor a CRH fokozza a méhizomzat kontraktilitását, továbbá hatására fokozódik az oxytocin és a prostaglandinok kiválasztása, amely szintén fokozza a méhizomzat összehúzódó aktivitását (Grammatopoulos és Hillhouse, 1999).

   A CRH  „placentális óra” szerepe felveti annak a lehetőségét, hogy ha ez az óra „siet”, akkor spontán abortusz vagy koraszülés lehet a következmény.
   Számos vizsgálat mutat szoros kapcsolatot az emelkedett CRH és a csökkent CRH-kötő fehérjeszint valamint a koraszülés között (Erickson és mtsi., 2001; Leung és mtsi., 1999; Hobel és mtsi., 1999; Korebrits és mtsi, 1998; Warren és mtsi., 1992; Cambell és mtsi., 1987).

       Horan és mtsi. (2000) hipotézise szerint a különféle abuzusokat átélt nők körében gyakoribb spontán vetélés, koraszülés és alacsonyabb születési súly az abuzus hatására kialakult magas CRH szint következménye.

   Az evolúció során a CRH szint és a szülés megindulásának összekapcsolódása a reprodukció rendkívül finom „menetközbeni” szabályozását teszi lehetővé. Mivel a stressz fokozza a CRH szintet, intenzív stressz hatására koraszülés vagy spontán abortusz indulhat be (Hobel és Culhane, 2003), ami kedvezőtlen feltételek megjelenése esetén még mindig kisebb veszteséget jelent evolúciós értelemben a nő számára, mint egy kihordott és megszült, majd később elpusztuló utód (Bereczkei, 1993).

   A pszichoszociális hatásokat közvetítő szűrő jelentőségét mutatja Bricker, és Farquharson (2002) vizsgálata, melyben 850 visszatérő vetélésben szenvedő nő közül 42% idiophatikusnak, vagyis kimutatható biológiai ok nélküli vetélőnek bizonyult.
    Neugebauer és mtsi. (1996) kromoszomálisan egészséges és kromoszomálisan károsodott magzatokat elvetélő nőket hasonlítottak össze negatív életesemények szempontjából, és azt találták, hogy az egészséges magzatokat elvetélők közt 2.6-szor gyakoribb volt az abortuszt megelőző hónapban a negatív események valószínűsége.

   O'Hare és Creed (1995) spontán abortált (SA) és normál időre szült (NISZ) nőket hasonlítottak össze életesemények és nehézségek szempontjából. Az SA csoportban a súlyos életesemények a vetélést megelőző három hónapban 35%-ban fordult elő, míg a NISZ csoportban 15%-ban. Komoly szociális nehézségek az SA csoportban 31% volt, míg a másik csoportban 4%. Rémületet kiváltó rövid idejű életesemények az SA csoportban 31%-ban, a másikban 4%-ban fordultak elő. Az SA csoport 54%-a legalább egy eseményt átélt a fentiek közül, míg a NISZ csoportban csak 15%-ban fordult elő legalább egy negatív esemény.

    Hamilton és mtsi. (2000) feltételezték, hogy magzat kromoszomális egészsége összefügg a vetélés idejével: minél később történik, annál valószínűbb, hogy nem kromoszomális rendellenesség az abortusz oka. A bármilyen időben bekövetkező vetélés nem is mutatott kapcsolatot a negatív életeseményekkel, viszont a 11. héten, vagy annál később abortált anyáknál 2.9-szer gyakoribb volt a súlyos, megterhelő életesemény.

Ellentmondásos eredmények és okai
Ugyanakkor Hobel és mtsi. (1999) vizsgálatában azon nők, akiknél emelkedett CRH szintet találtak és terhességük koraszüléssel végződött, nem számoltak be magasabb stressz-szintről. Hobel és mtsi. (1999)  vizsgálata a negatív eredményű „stressz és reprodukció kapcsolata” vizsgálatok sorát növelte volna, ha a szerzők csak a szubjektíve megélt stressz és koraszülés kapcsolatát elemezték volna.
    Ez vizsgálat is rámutat arra, hogy számos ellentmondásos eredmény a stressz és a reprodukciós zavarok kapcsolatának vizsgálatában abból származik, hogy egyrészt a stresszt az észlelt stressz mérésével azonosítják, másrészt lineáris kapcsolatot tételeznek fel az észlelt stressz és a stressz neuroendokrin mutatói közt, végül, hogy a stressz reprodukciós hatását csupán a terhesség ideje alatt átélt averzív hatásokra szűkítik le.
   Jól ismert jelenség, hogy a represszor személyiségtípus alacsonyabb stressz-szintről számol be, mint amit a pszichofiziológiai és neuroendokrin mutatók jeleznek. A szorongás immunológiai hatását elemezve, pl. Hall és O'Grady (1994) mutatnak rá, hogy sok vizsgálatban a legrosszabb immunstátuszú tumoros betegek számolnak be a legalacsonyabb fokú pszichés stresszről, miközben a fiziológiai és immunológiai adatok az ellenkezőjét jelzik.

    A stressz-reaktivitásban nagy egyéni eltérések vannak, ugyanaz a stressz egyénenként eltérő neuroendokrin válaszokat eredményez (Singh és mtsi., 1999). Mint az alábbiakban kifejtjük, rendkívül jelentősége van annak az összefüggésnek, hogy a krónikus stressz hatására a neuroendokrin stresszválasz regulációjában zavar lép fel, és állandósul a magas stresszhormon szint, mint az pl. depresszióban is tapasztalható (Sapolsky, 1993), vagy paradox módon, a stressz egyik mutatójának tekintett kortisol szint az átlagnál is alacsonyabbá válhat (Yehuda, 1997).
      
  Ha evolúciós perspektívából vizsgáljuk a stressz és a reprodukció kapcsolatát szabályozó rendszerek működését, elég nyilvánvaló, hogy az egyén élettörténete és annak neurobiológiai hatásai alapvetőek a reprodukciós zavarok adaptív válaszként való értelmezésében. A születéstől a reprodukciós korig átélt életesemények meghatározzák az egyén pszichobiológiai reakciómódját, s ami keresztmetszeti vizsgálatban reprodukciós zavarnak látszik, hosszmetszeti megközelítésben adaptív válasz lehet.

   Mára jól ismert tény, hogy pl. a krónikus stressz maradandóan károsítja többek közt a hippokampusz C3 régióját, amelynek fontos szerepe van a stresszválasz regulációjában. E régió sérülésének szerepe van az állandósultan magas CRH szint, és a fokozott glukokortikoid receptorézékenység kialakulásában, amely közvetett neurokémiai folyamatokon keresztül tovább károsítja a hippokampuszt. Így krónikus stressz hatására maradandóan károsodik a stresszválaszt szervező HHMT (Yehuda, 1997; Becker, 1993).
 
A partnerkapcsolat hatása a reprodukciós funkciókra
Mivel a nő evolúciós értelemben rendkívül sokat kockáztat a teherbeeséssel és utódvállalással, ezért erős szelekciós hatás alatt áll az a képessége, hogy mérlegelje a férfi kapcsolati invesztáló hajlamát és a kötődés erősségét, tartósságát, s ennek erős kihatása legyen a szaporodás kimenetelére. Ebben a folyamatban nem csupán a férfi objektív tulajdonságai, hanem a nő korábbi tapasztalatai is meghatározóak. Ha a nő korábbi kötődési tapasztalatai negatívabbak voltak, partnere szándékai és kötődési paraméterei ennek fényében értelmeződnek.
 
  Stoleru és mtsi. (1997) IVF-en résztvevő nőknél vizsgálták az IVF sikerességét bejósoló faktorokat, és eredményük szerint az IVF sikerességét szignifikánsan bejósolta a nő részéről a házassági harmónia megítélése.
 
  Glezerman (1981) vizsgálatában a donorsperma inszeminációban a megtermékenyülés sikeressége erősen függött a házaspárok kapcsolati minőségétől, és hogy a férj mennyire fogadta el, hogy felesége donorspermától termékenyüljön meg.

  Kramer és mtsi. (1998) vizsgálata szerint a nem házasságban élő nők körében a koraszülés 1.5-szer gyakoribb.

   Hanke és mtsi. (1999) nem házas nők közt 2.34-szer gyakoribbnak találták a gesztációs időhöz képest éretlen újszülöttek arányát.
   Az egyre terjedő élettársi kapcsolat, szemben a házassággal, nem csak szubjektíve jelent lazább elköteleződést, hanem a vizsgálatok is azt jelzik, hogy az élettársi kapcsolatok instabilak. Egy kanadai vizsgálat rámutat, hogy az élettársi közösségben született gyerekek apja az esetek felében még a gyermek születése előtt kilép a kapcsolatból (Marcil-Gratton, 1998).

   Wu (1999) vizsgálatai azt jelzik, hogy a kezdetben élettársi közösségben élők házassága háromszor gyakrabban végződik válással. Ez elsősorban arra utal, hogy az élettársi közösséget sokszor már eleve azért választják a partnerek, mert kisebb elköteleződést jelent a másik iránt. A kapcsolat formája és tartóssága egyértelmű összefüggést mutat a kötődési stílussal (Mikulincer és mtsi., 2002), a biztonságosan kötődők házassága tartósabb és a felek egymás iránti elköteleződése erősebb, a házassággal való elégedettség mértéke nagyobb, mint a nem biztonságos kötődési stílust mutatóknál (Zimberoff és Hartman, 2002).

Kötődési viselkedés, traumatizáció, és reprodukciós kudarc
A kapcsolati zavarok hátterében kötődési zavarok állnak, melyek kialakulásában a korai, adoleszcens kor előtti időkben elszenvedett különféle abuzusok, traumák vagy mostoha, szeparációs élményekben bővelkedő gyermekkor állnak.
   A trauma élethossziglan kiható patogén szerepére először a hisztéria kapcsán derült fény (Merskey, 1995; Herman, 2003), de a későbbi kutatásokat jelentősen hátráltatta az az előítélet, amit a pszichoanalitikus mozgalom csempészett be a pszichiátriai köztudatba. Freud ugyanis visszavonta a „Hisztéria etiológiájá”-ban kifejtett csábításelméletét, és onnantól a pszichiátriai közfelfogás sokáig megkérdőjelezte a betegek beszámolóiban szereplő szexuális abúzusra vonatkozó emlékek hitelességét (Herman, 2003). A XX. század háborúi és a holokauszt túlélők vizsgálata azonban ismét felszínre hozta a problémát, és megindult a poszttraumás stresszbetegség (PTSB) kutatása. A PTSB diagnosztikus kategóriát azonban csak 1980-ban vezették be a DSM-III.-ban (Rothbaum és Nemeroff, 1994).
   Mára megdöbbentő adatok látnak napvilágot a családon belüli rejtett fizikai és szexuális abúzus elterjedtségéről. Amerikában minden negyedik nő elszenvedett valamilyen szexuális visszaélést gyermekkorában, s a nők 18%-án kíséreltek meg vagy követtek el nemi erőszakot, s ezek 22% 12 éves kor alatt történt. 1994-ben háromszázezerre becsülték a szexuális visszaéléseket elszenvedni kényszerülő gyerekek számát (Horan és mtsi, 2000).

   Benedict és mtsi. (1999) 357 terhes asszonyt vizsgálva, 37%-uknál találtak élettörténetükben szexuális abúzust. Yehuda és mtsi. (1993) a populációban a rejtett traumatizációt 30%-ra becsülik. Más vizsgálatok az abúzust elszenvedett nők arányát 4-62% közt becsülik (Messman és Long, 1996). A gyermekkori szexuális abúzust 10%-osnak találta egy 1995-ös amerikai országos felmérés (Kessler és mtsi, 1995). Finkelhor és mtsi. (1990) egy nemzeti telefonos felmérés alapján a nők 27%-a, a férfiak 16%-a szenvedett el szexuális abuzust.
   Felitti és mtsi. (1998) a negatív hatású gyermekkori események (NHGYE) (szexuális, fizikai, pszichés abuzusok, öngyilkosság, a szülő mentális beteg, alkoholista, kábitószerélvező, bűnöző, az anya fizikai bántalmazása) gyakoriságát felmérve 13 000 mintán azt találta, hogy a válaszolok 52%-a legalább egy NHGYE-nek volt kitéve, míg 6.2% már több mint négynek. Szexuális abúzus 22%-ban fordult elő (a nők 28%-a, a férfiak 16% volt ennek kitéve). Alkohol és drogabúzusban szenvedővel élt a minta 25%-a.
     
  A PTSB-t általában nem ismerik fel és félrediagnosztizálják a napi gyakorlatban (Lecrubier, 2004), s a szubklinikus formái valószínűleg még gyakoribbak. A kötődési zavarok nagy számában a rejtve maradt abuzusok és traumatizációk érhetők tetten.

  A kötődési viselkedés evolúciósan kialakult, biológiailag meghatározott, preformált viselkedésmintázatok készletét jelenti, melyek szelektíven aktiválódnak a kora gyermekkori tapasztalások során (Bowlby, 1988). Alapvetően három típust szokás megkülönböztetni, a biztonságosan kötődőt, az ambivalensen kötődőt és az elkerülőt (Bowlby, 1988). Hazan és Shaver (1987) fogalmazták meg, hogy a kötődés pszichobiológiai elmélete alkalmazható a felnőtt szerelmi kapcsolatra is, és ebben a kapcsolatban a személyek gyermekkori kötődési mintáik szerint vesznek részt. A biztonságosan kötődő személyt stabil emocionális elköteleződés jellemzi a partnere iránt, vágyik a közelségre és intimitásra, az ambivalensen kötődő stílust az állandó kétely, szorongás és bizalmatlanság jellemzi, az intimitás szorongást kelt, míg az elkerülő típus nem köteleződik el kapcsolataiban, általában preferálja a felszínes, rövid idejű kapcsolatokat és kerüli az intimitást (Zimberoff és Hartman, 2002). Ezek az alapvető viszonyulási formák tulajdonképpen a korai szülő-gyermek kapcsolat stabilitására, kiszámíthatóságára és érzelmi minőségére kialakult adaptív válaszok (Bereczkei, 2003).

  Crittenden (1988) vizsgálata szerint az átlagos népességben a gyerekek 20% elkerülő, 20% ambivalens, 5% dezorganizált kötődési stílust mutat. A dezorganizált kötődési stílust teljes következetlenség jellemzi a kötődési helyzetekben: a személy olykor nagyfokú ragaszkodást, majd elkerülő, vagy bénult viselkedést mutat. Az átlagnépességben más mérések a csecsemők közt 14%-ra becsülik a dezorganizált kötődési stílus arányát, s mivel ez a jellemző is nagyfokú stabilitást mutat (Lyons-Ruth és Jacobvitz, 1999), felnőttkorban 5-10%-ban várható a jelenléte. Mivel a kötődési stílus általában erősen stabil személyiségjellemző (Zimberoff és Hartman, 2002), ezért eltolódás az arányokban pozitív irányban felnőtt populáción sem várható. A nem-biztonságos kötődési stílus (elkerülő, ambivalens, dezorganizált) egyfajta lenyomatként jelzi a kora gyermekkori disszonáns családi légkört, a negatív szülői attitűdöket, a nem megfelelő bánásmódot.

  Ha a reprodukciós zavarokat az élet során elszenvedett traumatizáltság, mostoha gyermekkor, vagy kötődési zavarok fényében vizsgáljuk, egészen más kép bontakozik ki, mint azon ellentmondásos eredményekhez vezető kutatásokból, melyekben  a vizsgálatonként változó módon definiált stressz és a reprodukciós zavarok kapcsolatát vizsgálják. Ennek oka, mint jeleztük, az, hogy a stresszélményről való szubjektív élmény gyenge korrelációban van a szervezet neurobiológiai történéseivel, és a csökkent stresszről adott beszámolók esetleg éppen ellenkezőleg, a korábban krónikus stressz hatására maradandó károsodást elszenvedett mentális és neurobiológiai működéseket tükrözik csupán vissza.
   A kötődés kutatás pszichoanalitikus gyökerei miatt a pszichobiológiai kutatási szempontok még eléggé kimunkálatlanok, ezért számos összefüggést csak közvetett következtetésekkel tudunk elemezni.
 
    A kötődési stílus az a faktor, amely valószínűleg az egyik jó jelzője a rejtett, ismételt traumatizációnak. A traumatizáció sokszor nem nyilvánvaló fizikai vagy szexuális abúzus eredménye, hanem a hideg, elutasító, büntetésorientált, a gyermek szükségleteit negligáló szülői attitűd következménye. Az elkerülő stílust mutató személyek egyik pszichés jellemzője, hogy tagadják gyermekkoruk mostoha körülményeit, nem tulajdonítanak nagy jelentőséget annak, ami velük gyermekkorukban folyamatosan történt. A negatív életesemények felidézése sok vizsgálat szerint az elkerülő kötődési stílusban nehezített (Zimberoff és Hartman, 2002), ez torzító tényezőként jelentkezik a stressz és reprodukció kapcsolatának kutatásaiban.

Szendi Gábor:
Saját praxisomban eddig 14 funkcionális meddő nőt vizsgáltam, ill. kezeltem.
   Alapvetően két típus ismerhető fel közöttük: az egyik ambivalens, vagy elkerülő kötődési stílust mutat, férjével szemben fenntartásai vannak, nem bízik benne, kapcsolatuk hullámzó. Mindannyiuk előtörténetében zord, mostoha gyermekkor, patológiás személyiségű, elutasító szülők, válás szerepel. Az e típusba tartozók gyakran élettársi közösségben élnek, ketten csak azért házasodtak össze több év után, hogy lakáskölcsönt vehessenek fel.
   A másik jellegzetes típust általában nagyon dependens nők képviselik, akiknek férje az első kapcsolat életükben. A nők előtörténetében ritkábban fordulnak elő súlyosnak nevezhető életesemények, inkább egyfajta hidegség, az intimitás hiánya és perfekcionizmus jellemzi a szülőket. A nők gyermekkorukban általában nagyon jó tanulók, később önértékelésük alacsony szintű, s külső adottságaik ellenére nőiségükben visszafogottak. Hosszú évekig tartó udvarlás majd együttélés után házasodnak össze, férjükkel kapcsolatuk kifejezetten jó. Meglepő módon azonban minden esetben, nemcsak a nők nem képesek még IVF-el sem teherbe esni, hanem férjeik spermamutatói is rendkívül rosszak.
  Mindkét csoportra jellemző, hogy anyai képességeikben előre kételkednek, s a gyermek tervezésben sokszor erősebb motiváció a nőiség bizonyítása és a szociális elvárásoknak való megfelelés, mint a gyermek utáni vágy.
      
    Justo és mtsi. (1997) direkt kapcsolatot találtak a reprodukciós zavarok és a kötődési problémák közt. Eredményeik szerint az ismeretlen eredetű meddőségben szenvedő nők körében gyakoribb az elkerülő kötődési stílus, mint az orvosi okokból meddő, vagy fertilis nők körében. Justo és Moreira (2003) egy újabb mintán megismételték eredményüket.

     McCarthy és Taylor (1999) úgy találták, hogy az elkerülő és ambivalens kötődési stílus hátterében gyermekkori abuzusok és traumák mutathatók ki, s ezek a nők később hatszor nagyobb valószínűséggel küzdenek majd kapcsolati problémákkal.

  Vatten és Skjærwen (2003) kb. 480 000 asszony házasságát vizsgálta, melyben legalább két terhesség volt. 31 683 elvált asszony második terhessége új partnerétől eredt. E csoportban kétszer gyakoribb volt a második terhességben a koraszülés, 2.5-szor valószínűbb volt az alacsony születési súly (<2500 gramm) és 1.8-szeres volt az újszülött mortalitás. Ezzel szemben az azonos partnertől származó második terhességben mindhárom mutató kockázata csökkent.
  A szerzők nem találták védőfaktornak a magas iskolai képzettséget, ami jó mutatója a szocioökonómiai státusznak. A dohányzás és a genetikai hatások ugyancsak kizárhatók voltak, így a szerzők eredményükre magyarázatot nem tudtak adni. Az eredmények értelmezésében az kizárható, hogy a második házasság rosszabb feltételeket jelentene a szaporodás szempontjából, hiszen az emberek azért szoktak elválni, mert partnerkapcsolatuk minősége megromlott.
   Tekintve azonban, hogy a nem-biztonságosan kötődő személyek házasságának és partnerkapcsolatainak tartóssága szignifikánsan alacsony, plauzibilis magyarázatnak tűnik, hogyx az eredmények hátterében a kötődési zavarok negatív reproduktív hatása állhat.

    Mind a kapcsolati, mind a reprodukciós zavarok szoros kapcsolatban állnak az averzív eseményekben dús gyermekkorral.

  Az apanélküli családokban túl korai a szexuális érdeklődés és szexuális érés, több a negatív érzés a potenciális partnerekkel szemben és kisebb a vágy hosszú távú kapcsolatokra. Az utód a minőségi kapcsolat helyett preferálja a mennyiségi kapcsolathalmozást. (Hazan és Zeifman, 1999; Bereczkei és Csanaky, 2001). Ebben felismerhetők az elkerülő kötődési stílusjegyek.

   Quinlan (2003) irodalmi áttekintése szerint az apa hiánya, vagy a stresszes családi légkör felgyorsítja a nemi érést, s korai szexuális aktivitáshoz, tinédzser-terhességhez és később instabil házassághoz vezet.

  Az adoleszcens terhességek gyakran vezetnek koraszüléshez, ill. magzati elhaláshoz. Ennek hátterében általában az adoleszcens nő szervezetének éretlenségét tételezik fel.

   Olausson és mtsi. (1999) 1973 és 1989 közt vizsgálta a Svéd Nemzeti Születési Adatbázis alapján kb. 320 000 ezer, 13-24 év közötti nő első terhességének kimenetelét. A 13-15 éves anyák terhessége a 20-24 éves anyákhoz képest 2.6 ill. 2.7-szer gyakrabban vezetett neonatális és posztneonatális halálozáshoz. A 13-15 évesek közt 5.9%-ban fordult elő a 32 hétnél korábban bekövetkezett koraszülés.

   A gyermekkori fizikai abúzus (Adams és East, 1999) és a szexuális abúzus (Fiscella és mtsi, 1998) azonban szoros kapcsolatot mutat az adoleszcens kori terhességgel, vagyis a korai terhesség a traumatizáló élettörténetre adott reprodukciós stratégiai válasz.
 
   Quinlan (2003) 10 847 amerikai nő adatát dolgozta fel abból a szempontból, hogyan hat a későbbi reprodukciós stratégiára a szülők válása, ill. a nevelési körülményekben bekövetkező negatív események száma. Eredményei szerint a hatás dózisfüggő volt. Minél korábbi volt a válás, ill. minél több negatív fordulat állt be a nevelési feltételekben, annál korábbi volt az első menstruáció, az első akaratlagos szexuális kapcsolat és az első terhesség. Akiknek szülei hat éves korukig elváltak, azoknál kétszer valószínűbb volt a korai menstruáció, négyszer valószínűbb volt a korai szexuális kapcsolat és 2.5-szer valószínűbb volt a korai terhesség.

   Hillis és mtsi. (2004) 9159 nő retrospektív vizsgálatával arra kerestek választ, miként függ össze a halmozott gyermekkori traumatizáció és családi diszfunkciók az adoleszcens kori terhességgel és annak kimenetelével. A kedvezőtlen gyermekkori tapasztalok (KGYT) számára mennyiségi mutatót felállítva lineáris összefüggést kaptak az adoleszcens terhesség valószínűségére. Alcsoportokat képezve a KGYT száma alapján, azt kapták, hogy a gyermekkorukban 1, 2,…8 (vagy annál több) KGYT-val jellemezhető csoportokban az adoleszcens terhességek arány rendre 16%, 21%, 26%, 29%, 32%, 40%, 43%, and 53% volt. A felnőttkori kapcsolati problémák, anyagi problémák, munkahelyi problémák, kontrolálatlan haragkitörések valószínűsége szintén a KGYT-k számával arányosan nőtt. A KGYT száma lineáris kapcsolatban állt az első terhesség alatti magzati halállal, nevezetesen a 0, 1-2, 3-4 és 5-8 számú KGYT-vel jellemzett csoportokban a magzati elhalás gyakorisága 1.0, 1.2, 1.4, és 1.8 volt. A szerzők végkövetkeztetése, hogy az adoleszcens kori terhességek szoros kapcsolatot mutatnak a traumatizáltsággal, és a magzati elhalás nem az adoleszcens korral magával, hanem a KGYT számával mutat erős összefüggést.

   A gyermekkori traumatizáció és abuzus egészségügyi kockázata más tekintetben is kiugróan negatív. Felitti és mtsi. (1998) vizsgálatában azon személyek, akik legalább négy típusú NHGYE  voltak gyermekkorukban kitéve, azok 4.6-szer gyakrabban éltek át depresszív epizódokat, 12.2-szer valószínűbben követtek el öngyilkossági kísérletet, 3.2-szer valószínűbben volt már legalább 50 szexuális partnerük, 7.4-szer valószínűbben ítélik önmagukat alkoholistának, 10-szer valószínűbben drogoztak már, és kétszer valószínűbben szenvednek valamilyen rákban.

   Bereczkei és Csanaky (2001) vizsgálatában az apa nélkül felnőtt, elvált anyák leánygyermekei körében kétszer gyakoribb a spontán vetélés és a koraszülés.

   Saját vizsgálatunk szerint (Szendi és mtsi., 2004) a szülők 10 éves kor előtti válása 1,59 -szeres,  az állami gondozottság: 1,7 –szeres kockázatot jelent a spontán vetélés szempontjából. A szülők 10 éves kor előtti válása 1,39 –szeres, míg az állami gondozottság 2,1 –szeres kockázatot jelent a veszélyeztetet terhesség szempontjából. Az egy éves kor előtti tartós távollét az anyától 1.5-szeres kockázatot eredményez a későbbiekben a veszélyeztetett terhességre. A nő három éves kora előtti szülői válás 1.67-szeres kockázatot képvisel a funkcionális meddőség kialakulására.

    Stevens-Simon és mtsai. (1993) szoros korrelációt találtak az adoleszcensek koraszülése és az anyát korábban ért abúzussal, és a partner szociálisan deviáns magatartásával.

  Walker és mtsi. (1995) 462 nő adatait feldolgozva azt találta, az abúzust elszenvedett nők körében szignifikánsan gyakoribb volt az adoleszcens terhesség és a spontán vetélés.

   O'Hare és Creed (1995) már idézett vizsgálatában a spontán vetéléssel szoros kapcsolatot mutatott az anyától való koragyermekkori szeparáció, a rossz partnerkapcsolat, és gyengébb szociális kapcsolatrendszer.

  Sugiura-Ogasawara és mtsi. (2002) az ismétlődő spontán abortuszban szenvedő nők közt szignifikáns kapcsolatot talált a depresszió mértéke és az abortusz valószínűsége között.

   A vizsgálatok alapján szoros összefüggést mutatható ki a negatív reprodukciós kimentel és a korai traumatizáció (szeparációs élmények, szülők válása, intézeti nevelkedés) ill. a különféle abuzusok között.
   

A funkcionális meddőség, mint a habituális vetélés modellje
A funkcionális meddőségben a sorozatban sikertelen mesterséges megtermékenyítési kísérleteket tulajdonképpen a habituális vetélés mesterséges modelljeként kezelhetjük, itt ugyanis a megtermékenyített petesejtet ültetik vissza, és a terhesség kialakulását az anyai szervezet ellenállásaként értelmezhetjük. Templeton és mtsi. (1996) 36 961 IVF ciklus hatékonyságát elemezték, és a sikerességet 13.9%-osnak találták, ami azt jelenti, hogy a természetben soha elő nem forduló optimális körülmények ellenére, a megtermékenyített petesejtek 86%-a kilökődik! Ha figyelembe vesszük, hogy egyidőben több megtermékenyített petesejtet szoktak visszajuttatni az anyaméhbe, az arány valójában sokkal rosszabb. Ezzel szemben természetes körülmények közt a spontán terhességek 50%-a végződik igen korai szakaszban, észrevehetetlen vetéléssel (Peacock, 1990; Wasser, 1999).
   A funkcionális meddőnek minősíthető nők veszélyeztetettségére utal, hogy későbbi terhességük is szignifikánsan nagyobb valószínűséggel végződik koraszüléssel. Egy dán, 55 000 terhesség és szülés adatait feldolgozó vizsgálatban azt találták, hogy a minimum egy évi sikertelen próbálkozás után kialakult terhesség esetén a primipara és multipara nők közt a 34 hétre való szülésmegindulás esélye 1.64 ill. 1.7, és a 37. hétben bekövetkező szülés gyakorisága pedig 1.46 ill. 1.93 (Basso és Baird, 2003). Ez arra utal, hogy az anyai szervezet részéről sokszor nem megszűnik, csak csökken az ellenállás a terhességgel szemben.
    
   Az IVF kezelések hatékonyságát elemezve több vizsgálat talált oki kapcsolatot a résztvevő nők magas szorongásszintje (Demyttenaere és mtsi., 1988; 1994; Boivin és Takefman, 1995; Facchinetti és mtsi., 1999; Smeenk és mtsi., 2001), magas depressziószintje (Demyttenaere és mtsi., 1992;1998; Thiering és mtsi., 1993) között. Fassino és mtsi. (2002) a funkcionális és organikus okokból meddő nők összehasonlításában elkülönítő jellemzőnek találták a funkcionális meddők magas szorongás és depresszió értékét, valamint a visszafojtott haragot.

   Fachinetti és mtsi. (1997) IVF-en résztvevő nők közt a stressz-reaktivitást Stroop teszttel mérve, azt találták, hogy a petesejt leszívásának napján adott csökkent kardiovaszkuláris stresszválasz bejósolta a megtermékenyülést.

  Jól tudjuk azonban, hogy számos vizsgálat nem talált ilyen összefüggést. Greil (1997) Hoffman és Hatch (1996) áttekintésük alapján nem találtak bizonyítékokat arra, hogy a meddőség pszichológiai tényezőkkel kapcsolatban állna. Azokban a vizsgálatokban, melyekben a stressz hatását nézték az IVF kimenetelére általában negatív életesemények számát, súlyosságát, vagy a megélt stressz egyéb mutatóit (teszt, szubjektív beszámoló) korreláltatták egymással. Sem ezek, sem a kortisolszint nem jelzik azonban traumatizáltság és abuzus esetén a HHMT tengely és a gonádikus tengely kóros interakcióját.

  A stressz hagyományos mutatóit alkalmazó vizsgálatok feltehetőleg olyan körben találnak a reprodukciós zavarok és a stressz között kapcsolatot, ahol az aktuális életszakaszban kialakuló akut stresszállapotról van szó, vagy még tágabban, ahol az élettörténet során a stressz soha nem érte el azt a szintet, amikor már irreverzibilis változások következnek be a személyiségben és a HHMT működésében.
   Poszttraumás stresszbetegségben szenvedő személyeknél, a krónikus stressz hatására kórosan emelkedett a CRH szint, csökkent az ACTH válasz, és a normál átlagnál alacsonyabb a vizelet és plazma kortisol szint. Ez a HHMT tengely hyperszenzitivitásának a következménye, amely fokozott negatív feedback szabályozást jelent. A fokozott negatív feedback része, hogy a glukokortikoid receptorok hyperszenzitivek PTSB-ben (Yehuda, 1997).
    A hypokortisolizmus azonban nemcsak a PTSB-t, hanem a korábbi traumatizáltságot is jelzi. Aktuális trauma (nemi erőszak, motorbaleset) hatása alatt álló személyek közül a későbbiekben azoknál alakult ki PTSB, akiknél a traumát közvetlenül követően alacsony volt a kortisolszint (Yehuda, 1997; 1993), vagyis a már korábban kialakult fokozott negatív feedback a PTSB kialakulásának fokozott kockázatát jelenti, vagyis a korábbi „csendes” traumák (Bremner és mtsi., 1993) élethossziglan hatnak. Putman és Trickett (1997) kimutatták, hogy PTSB diagnózis fennállása nélkül is, szexuális és egyéb gyermekkori abúzusra a PTSB-ben leírt hyperszenzitív HHMT és kiugróan magas CRH szint tapasztalható. De Bellis és mtsi. (1994) szexuális abúzust elszenvedett lányoknál szintén a PTSB-re jellemző HHMT elváltozásokat mutatták ki.
   Ezek a hatások azonban megkérdőjelezik a stressz mérésére alkalmazott hagyományos módszerek és a belőlük levont következtetések validitását.

   Lindheim és mtsi. (1995) IVF-re váró és reprodukciós zavaroktól mentes, egészséges nőket hasonlítottak össze Stroop tesztben, mentális számolási feladathelyzetben és cold-presszor tesztben. A várttal ellentétben paradox módon a funkcionálisan meddő nők alacsonyabb kortisol és noradrenalin választ adtak, mint az egészséges kontrolok.
   Az ilyen paradox hatásnak iskolapéldája Nelson és mtsi. (2003) vizsgálata. A „stressz” hatását vizsgálták 326 nő terhességi kimenetelére. A nők 31%-ának terhessége spontán vetéléssel végződött. Ezek közül 42 még a 22. hét előtt, 56 pedig az utánkövetés során vetélt el. Körültekintően mérték a házastársi abuzus mértékét, a pszichoszociális stresszt, az észlelt stresszt és vérmintát is vettek a kortisolszint mérésére. A teljesen kihordott terhességű nők és a spontán abortuszt elszenvedett nők közt semmiféle eltérést nem találtak a különféle pszichoszociális stresszmutatók közt, és a kortisolszint sem mutatott semmiféle összefüggést a pszichoszociális stresszel. Viszont paradox módon, az összes spontán abortuszt szenvedett nőnél szignifikánsan alacsonyabb volt a kortisolszint és a progeszteronszint. A szerzők végkövetkeztetése, hogy a pszichoszociális stressz és a spontán abortusz közt nincs kapcsolat.
  Valójában igencsak szoros kapcsolatot találtak, csak nem ismerték fel, ugyanis az átlagnál alacsonyabb kortisolszint a krónikus stresszre kialakult HHMT zavar következménye, amelynek a hátterében állandósultan emelkedett CRH szint áll, s ez egyben megmagyarázza azt is, miért volt a spontán abortáltak közt alacsony a progeszteronszint.

  A különféle reprodukciós zavarok, így a spontán abortusz, a koraszülés és a magzat visszamaradt fejlődése, valamint az IVF sikertelensége egyaránt visszavezethető a HHMT tengely működési zavaraira, amelyeknek a magas vagy éppen az átlagosnál alacsonyabb kortisolszint az egyik mutatója. A CRH szint traumatizáltaknál, valamint affektív zavarokban a normál értékek többszörösét is meghaladják, s mivel a CRH fontos szerepet játszik mind a reprodukciós funkciók gátlásában, mind a szülés megindításában, ezért a reprodukciós kudarcok és a negatív életesemények közti kapcsolatot többek közt a HHMT működésének megváltozása, és a kórosan magas CRH szint képviseli.

Terápiás próbálkozások
Amennyiben kapcsolati zavarok, affektív rendellenességek és a HHMT kóros működése eredményezik a reprodukciós funkciók zavarát, úgy ezek pszichoterápiás eszközökkel befolyásolhatók.
   Sarrel és DeCherney (1985) funkcionális meddőségben szenvedő nőkből alkotott véletlenszerűen két csoportot, majd az egyik csoportba tartozó nők házastársukkal együtt egy strukturált, feltáró jellegű mélyinterjún vett részt. A 18 hónapos követés során az interjúvolt nők 60% esett spontán teherbe, míg a kontrolcsoportban ez az arány 10%-os volt.
   Domar és mtsi. (1990) relaxációs programot szervezett in vitro megtermékenyítési programban (IVF) részt vevő nők számára, s hat hónap után 34%-os volt a teherbeesési arány.   Domar és mtsi (1999) IVF-en résztvevő nőknél egy tíz ülésből álló kognitív viselkedésterápiás programmal hat hónapos követés során 60%-os kihordható terhességi arányt ért el. Domar és mtsi. (2000) vizsgálatukban három meddő csoportot hasonlítottak össze. Az egyik csoport semmilyen pszichoterápiás kezelést nem kapott (A), a második csoport szupportív csoportban vett részt (B), és a harmadik csoport kognitív-viselkedésterápiás programban vett részt (C). A feltevésük az volt, hogy a teherbeesési arány C>B>A lesz. A csoportokban a meddőség és a házassági állapot szerint nem volt szelekció. A fő kritérium az volt, hogy legalább két éves sikertelen próbálkozás álljon a résztvevők háta mögött. A súlyosan depressziósokat kizárták a vizsgálatból. Az eredmények rendkívül meggyőzőek: a C csoportban egy éven belül 55%-os, a B csoportban 54%-os, az A csoportban csak 20% kihordható terhesség jött létre. További érdekes eredmény, hogy a C (kognitív-viselkedésterápiás) csoportban 44%-ban spontán terhesség alakult ki, míg a B csoportban ez az arány csak 11%-os volt.

Összegzés
A reprodukciós zavarok hátterében álló pszichobiológiai elváltozások vizsgálata meglehetősen elmaradt a kor idegtudományi fejlődésétől, a vizsgálatokat egyelőre még uralja a mentális stressz hagyományos felfogása, amely univerzálisnak tekinti a HHMT tengely működését, és lineáris kapcsolatokat tételez fel a tesztekkel mért szorongás, depresszió, és a neurobiológiai változók közt. Mint láttuk, még a kortisolszint sem korrekt mutatója a stressznek, paradox módon az állandósultan alacsony kortisolszint a korábbi traumatizáció egyik jele lehet.
   Az idézett vizsgálatok áttekintése azt sugallja, hogy a reprodukciós zavarok kapcsolatban állnak a kötődési zavarokkal, melyek hátterében korai traumatizáció általában valamilyen szintű korai traumatizáció, mostoha körülmények, elutasító nevelői légkör mutathatók ki. Mivel a stresszhormonok minden szinten gátolják a reprodukciós funkciókat, feltételezhető, hogy a reprodukciós zavarok hátterében álló evolúciósan adaptív szűrőmechanizmusok egyik legfontosabbika a HHMT tengely megváltozott működése. Ennek különféle variánsai különféle pszichopatológiákkal áll összefüggésben, mint kötődési zavarok, depresszió, szorongásos kórképek és PTSB. A közös gyökerekre utal, hogy mind a gyermekkori abuzusok, mind a kötődési zavarok hajlamosítanak az affektív-szorongásos kórképekre és a PTSB-re egyaránt. Mind kutatási, mind klinikai szempontból fontos volna a reprodukciós zavarokban szerepet játszó korai hatások komplexebb szemlélete, elemzése és kezelése.   

    Szakirodalom
1. Adams, JA; East, PL: Past physical abuse is significantly correlated with pregnancy as an adolescent. J Pediatr Adolesc Gynecol. 1999, 12(3):133-8.
2. Bachmann, GA; Kenmann, E: Prevalence of oligomenorrhea and amenorrhea in college population. Am. J. Obstet. Gynecol.  1982, 144: 98-102
3. Basso, O; Baird, DB: Infertility and preterm delivery, birthweight, and Caesarean section: a study within the Danish National Birth Cohort. Hum. Reprod.2003.18(11): 2478-2484
4. Becker, JB: Hormonal influences on extrapyramidal sensorimotor function and hippocampal plasticity. . in: Becker, JB., Breedlove, SM; Crews D. (eds.): Behavioural endocrinology. The MIT Press, Cambridge, Massachusetts London, England 1993 pp 325-356
5. Benedict, MI; Paine, LL; Paine, LA; Brandt, D; Stallings, R: The association of childhood sexual abuse with depressive symptoms during pregnancy, and selected pregnancy outcomes. Child Abuse Negl. 1999, 23(7):659-70.
6. Bereczkei T: Evolúciós pszichológia. Osiris, Budapest 2003
7. Bereczkey, T; Csanaky, A: A szocializáció evolúciós pályái: az apa nélkül felnövő kamaszok és felnőttek viselkedésének fejlődése. in: Pléh, Cs; Csányi, V; Bereczkey, T: Lélek és evolúció. Osiris, Budapest, 2001, pp:211-228
8. Berga, SL; Daniels, TL; Giles, DE: Women with functional hypothalamic amenorrhea but not other forms of anovulation display amplified cortisol concentrations. Fertil. Steril. 1997, 67(6):1024-1030
9. Biller, BM; Federoff, HJ; Koenig, JI; Klibanski, A: Abnormal cortisol secretion and responses to corticotropin-releasing hormone in women with hypothalamic amenorrhea. J. Clin. Endocrin. Metab. 1990, 70(2):311-317
10. Boivin, J; Takefman, JE: Stress level across stages of in vitro fertilization in subsequently pregnant and nonpregnant women. . Fertil Steril 1995, 64(4):802-810
11. Bowlby, J: A secure base. Tavistock/Routledge, London 1988
12. Bremner, JD; Southwick, SM; Johnson, DR; Yehuda, R; Charney, DS: Childhood physical abuse and combat-related posttraumatic stress disorder in Vietnam veterans. Am. J Psychiat. 1993, 150(2): 235-239
13. Bricker, L; Farquharson, RG: Types of pregnancy loss in recurrent miscarriage: implications for research and clinical practice. Hum Reprod. 2002, 17(5):1345-50.  
14. Cahill, DJ; Wardle, PG: Management of infertility. BMJ 2002 325:28-32
15. Cambell, EA; Linton, EA; Wolfe, CDA; Scraggs, PR; Jones, MT; Lowry, PJ: Plasma corticotropin-releasing hormone concentrations during pregnancy and parturition. J Clin Endocrinol Metab  1987, 64: 1054–1059 (idézi: Grammatopoulos és Hillhouse, 1999)
16. Chrousos, GP; Torpy, DJ; Gold, PW: Interactions between the Hypothalamic-Pituitary-Adrenal Axis and the Female Reproductive System: Clinical Implications. Ann. Intern. Med. 1998, 129(3):229-240
17. Crittenden, PM: Maternal antecedents of attachment quality. In: Belsky, J; Nezworsky, T (Eds.), The Clinical Implications of Attachment. Hillsdale, NJ: Lawrence Erlbaum Associates 1988 (idézi: Zimberoff és Hartman, 2002)
18. De Bellis, MD; Chrousos, GP; Dorn, LD; Burke, L; Helmers, K; Kling, MA; Trickett, PK; Putnam, FW: Hypothalamic-pituitary-adrenal axis dysregulation in sexually abused girls. J. Clin. Endocrin Metab. 1994, 78(2): 249-255
19. Demyttenaere, K; Bonte, L; Gheldof, M; Vervaeke, M; Meuleman, C; Vanderschuerem, D; D'Hooghe, T: Coping style and depression level influence outcome in in vitro fertilization. Fertility and Sterility 1998, 69(6):1026-1033
20. Demyttenaere, K; Bonte, L; Gheldof, M; Vervaeke, M; Meuleman, C; Vanderschuerem, D; D'Hooghe, T: Coping style and depression level influence outcome in in vitro fertilization. Fertil.Steril.1998, 69(6):1026-1033.
21. Demyttenaere, K; Bonte, L; Gheldof, M; Vervaeke, M; Meuleman, C; Vanderschuerem, D; D'Hooghe, T: Coping style and depression level influence outcome in in vitro fertilization. Fertility and Sterility 1998, 69(6):1026-1033
22. Demyttenaere, K; Nijs, P; Evers-Kiebooms, G; Koninckx, PR: Coping and the ineffectiveness of coping influence the outcome of in vitro fertilization through stress responses. Psychoneuroendocrinology  1992, 17: 655—665
23. Demyttenaere, K; Nijs, P; Evers-Kiebooms, G; Koninckx, PR; Personality characteristics, psychoendocrinological stress and outcome of IVF depend upon the etiology of infertility. Gynecol.. Endocrin. 1994, 8:233-240
24. Demyttenaere, K; Nijs, P; Evers-Kiebooms, G; Koninckx, PR; Personality characteristics, psychoendocrinological stress and outcome of IVF depend upon the etiology of infertility. Gynecol.. Endocrin. 1994, 8:233—240
1) Demyttenaere, K; Nijs, P; Evers-Kiebooms, G; Koninckx, PR; Personality characteristics, psychoendocrinological stress and outcome of IVF depend upon the etiology of infertility. Gynecological. Endocrinology 1994, 8:233—240
25. Demyttenaere, K; Nijs, P; Steeno, O; Koninckx, PR; Evers-Kiebooms, G: Anxiety and conception rates in donor insemination. J. Psychosom. Obstet. Gynaecol. 1988, 8:175-81.
26. Domar, AD; Clapp, D; Slawsby, EA; Dusek, J; Kessel, B; Freizinger, M: Impact of group psychological interventions on pregnancy rates in infertile women. Fertil. Steril. 2000, 73(4):805-811
27. Domar, AD; Seibel, MM; Benson, H: The mind/body program for infertility: a new behavioral treatment approach. Fertil. Steril. 1990, 53(2):246-9
28. Domar, AD; Zuttermeister, PC; Friedman, R: The relationship between distress and conception in infertile women. J. Am. Med. Womens. Assoc. 1999, 54:196–198
29. Erickson, K; Thorsen, P; Chrousos, G; Grigoriadis, D E; Khongsaly, O; McGregor, J; Schulkin, J: Preterm birth: associated neuroendocrine, medical, and behavioral risk factors. J. Clin.  Endocrin. Metab. 2001, 86(6): 2544-2552
30. Fachinetti, F; Matteo, ML; Artini, G; Volpe, A; Genazzania, A:  An increased vulnerability to stress is associated with a poor outcome of in vitro fertilization-embryo transfer treatment.  Fertil Steril 1997, 67(2):309-314.
31. Fassino, S; Piero, A; Boggio, S; Piccioni, V; Garzaro, L: Anxiety, depression and anger suppression in infertile couples: a controlled study. Hum. Reprod. 2002, 17(11): 2986 – 2994.
32. Feldman PJ, Dunkel-Schetter C, Sandman CA, Wadhwa PD.: Maternal social support predicts birth weight and fetal growth in human pregnancy. Psychosom Med. 2000 Sep-Oct;62(5):715-25.
33. Felitti, VJ; Anda, RF; Nordenberg, D; Williamson, DF; Spitz, AM; Edwards, V; Koss, MP; Marks, JS: Relationship of childhood abuse and household dysfunction to many of the leading causes of death in adults. The Adverse Childhood Experiences (ACE) Study. Am. J. Prev. Med. 1998, 14:245–258
34. Finkelhor, D; Hotaling, G; Lewis, IA; Smith, C: Sexual abuse in a national survey of adult men and women: prevalence, characteristics, and risk factors. Child Abuse Negl 1990, 14:19 -28.
35. Fioroni, L; Fava, M; Genazzani, AD; Facchinetti, F; Genazzani, AR: Life events impact in patients with secondary amenorrhoea. J. Psychosom. Res. 1994, 38(6):617-22
36. Fiscella, K; Kitzman, HJ; Cole, RE; Sidora, KJ; Olds, D: Does child abuse predict adolescent pregnancy? Pediatrics. 1998, 101(4 Pt 1):620-4.
37. Flaxman, SM; Sherman, PW: Morning sickness: a mechanism for protecting mother and embryo. Quatr. Rev. Biol. 2000, 75(2):113-48.
38. Genazzani, AD; Bersi, C; Luisi, S; Fruzzetti, F; Malavasi, B; Luisi, M; Petraglia, F; Genazzani, AR: Increased adrenal steroid secretion in response to CRF in women with hypothalamic amenorrhea.  J. Steroid. Biochem. Mol. Biol. 2001, 78(3):247-52
39. Giles, DE; Berga, SL: Cognitive and psychiatric correlates of functional hypothalamic amenorrhea: A controlled comparison. Fertility & Sterility 1993, 60(3):486-492.
40. Glezerman M. Two hundred and seventy cases of artificial donor insemination: management and results. Fertil Steril 1981, 35:180-187
41. Grammatopoulos, DK; Hillhouse, EW: Role of corticotropin-releasing hormone in onset of labour. Lancet 1999 354(9189): 1546-1549
42. Gray, R. H.: Stress and reproduction. An epidemiological perspective. in: Sheppard, KE; Boublik, JH; Funder, JW (eds.): Stress and Reproduction, 1992, New York  pp.219-228
43. Greil, A:  Infertility and psychological distress:  a critical review of the literature.  Soc. Sci.  Med. 1997, 45(11):1679-1704
44. Haig, D: Genetic conflicts in human pregnancy Quart. Rev. Biol. 1993 68(4):495-532 (idézi: Bereczkei, 2003)
45. Hall, N.R.S.; O'Grady, M.P.: Stress and immunity in humans: modifying variables. in: Glaser, R. Kiecolt-Glaser, J.K.(eds.): Handbook of human stress and immunity. Academic Press, San Diego, New York, etc. 1994. pp. 183-215
46. Hamilton, BS; Ness, RB.; Grisso, JA; Markovic, N; Bromberger, J; CiFelli, D: Life event stress and the association with spontaneous abortion in gravid women at an urban emergency department. Health Psychol.  2000 19(6): 510-514
47. Hanke, W; Kalinka, J; Makowiec-Dabrowska, T; Sobala, W: Heavy physical work during pregnancy-a risk factor for small-for-gestational-age babies in Poland. Am. J. Industrial Medicine 1999, 36:200-205
48. Hazan, C; Shaver, P: Romantic love conceptualized as an attachment process. J. Person. Soc. Psychol. 1987, 52, 511–524
49. Hazan, C; Zeifman, D: Pair bonds as attachments. in: Cassidy, J.; Shaver, P.R.(eds.): Handbook of attachment. Theory, research, and clinical applications. The Guilford Press, 1999, New York, London  pp. 336-354.
50. Herman, J: Trauma és gyógyulás. Háttér Kiadó-Kávé Kiadó-NANE Egyesület, Budapest  2003
51. Hillis, SD;  Anda, RF;  Dube, SR;  Felitti, VJ;  Marchbanks, PA;  Marks, JS: The association between adverse childhood experiences and adolescent pregnancy, long-term psychosocial consequences, and fetal death. Pediatrics. 2004, 113(2):320-7. megdöbbentő
52. Hobel, C; Culhane, J: Role of psychosocial and nutritional stress on poor pregnancy outcome. J Nutr. 2003 133(5 Suppl 2):1709S-1717S.
53. Hobel, CJ; Dunkel-Schetter, C; Roesch, SC; Castro, LC; Arora, CP: Maternal plasma corticotropin-releasing hormone associated with stress at 20 weeks' gestation in pregnancies ending in preterm delivery. Am. J. Obstet. Gynecol. 1999, 180: S257–S263.
54. Hoffman, S; Hatch, MC: Stress, social support and pregnancy outcome: a reassessment based on recent research.. Paediatr. Perinat. Epidem. 1996, 10(4): 380-405
55. Hogue, CJ; Hoffman, S; Hatch, MC: Stress and preterm delivery: a conceptual framework. Paediatr Perinat Epidemiol. 2001, 15 Suppl 2:30-40
56. Horan, D; Hill, LD; Schulkin, J: Childhood sexual abuse and preterm labor in adulthood: and endocrinological hypothesis. Women's Health Issues 2000, 10(1):27-34
57. Judd, SJ: Pathophysiological mechanism of stress-induced chronic anovulation. in: Sheppard, KE; Boublik, JH; Funder, JW (eds.): Stress and Reproduction, 1992, New York  pp. 253-265
58. Justo, J.M.R.M.; Maia, C.B.;Ferreria-Diniz, F. Santos, C.L. and Moreira, J.M.: Adult attachment style among women with infertility of unknown biological cause. 1997 Int. Network on Personal Relationship conference. Miami University, Oxford, OH, USA. (idézi: Hazan és Zeifman, 1999)
59. Justo, J.M.R.M.; Moreira, J.M.: Attachment style and Infertility of Unknown Biological Cause: An elusive relationship? 17th International Conference of the European Health Psychology Association, Kos, Greece, September 24-27, 2003.
60. Kessler, RC; Sonnega, A; Bromet, E; Hughes, M; Nelson, CB: Posttraumatic stress disorder in the national comorbidity survey. Arch. Gen. Psych. 1995, 52: 1048-1060
61. Korebrits, C; Ramirez, MM; Watson, L; Brinkman, E; Bocking, AD; Challis, JR: Maternal corticotropin-releasing hormone is increased with impending preterm birth. J. Clin. Endocrin. Metab. 1998, 83(5): 1585-1591
62. Kramer, MS; Platt, R; Yang, H; Joseph, KS; Wen, SW; Morin, L; Usher, RH: Secular trends in preterm birth: a hospital-based cohort study. JAMA 1998;280:1849-54
63. Lecrubier, Y: Posttraumatic stress disorder in primary care: a hidden diagnosis. J. Clin. Psychiatry. 2004, 65(Supl):49-54.
64. Lee, RV.: Nausea and vomiting of pregnancy: an evolutionary hypothesis. Rev. Med. Chil. 2002, 130(5):580-4
65. Leung, TN; Chung, TK; Madsen, G; McLean, M; Chang, AM; Smith, R: Elevated mid-trimester maternal corticotrophin-releasing hormone levels in pregnancies that delivered before 34 weeks. Br. J. Obstet. Gynaecol. 1999, 106: 1041–1046.
66. Lindheim, S; Legro, RS; Morris, R; Vijod, M; Lobo, R; Paulson, R; Sauer, M:  Altered responses to stress in women and undergoing in-vitro fertilization and recipients of oocyte donation.  Hum. Reprod.1995, 10/2:320-323.
67. Lyons-Ruth, K; Jacobvitz, D: Attachment disorganization. . in: Cassidy, J.; Shaver, P.R.(eds.): Handbook of attachment. Theory, research, and clinical applications. The Guilford Press, 1999, New York, London  pp. 520-554
68. Marcil-Gratton, N: Growing up with Mom and Dad? The intricate family life courses of Canadian children. Statistics Canada as Catalogue no. 89-566-XIE, Ottawa, 1998 (www.statcan.ca/english/freepub/89-566-XIE/89-566-XIE.pdf)
69. McCarthy, G; Taylor, A: Avoidant/ambivalent attachment style as a mediator between abusive childhood experiences and adult relationship difficulties. J. Child. Psychol. Psychiatry 1999, 40(3):465-477
70. McLean, M; Bisits, A; Daies, J; Woods, R; Lowry, P; Smith, R: A placental clock controlling the length of human pregnancy. Nat. Med. 1995 1(5): 460–463.
71. Meczekalski, B; Tonetti, A; Monteleone, P; Bernardi, F; Luisi, S; Stomati, M; Luisi, M; Petraglia, F; Genazzani, AR: Hypothalamic amenorrhea with normal body weight: ACTH, allopregnanolone and cortisol responses to corticotropin-releasing hormone test. Eur J Endocrinol 2000, 142(3):280-5
72. Merskey, H: Analysis of hysteria. 2nd.ed. The Royal College of Psychiatrists, 1995.
73. Messman, TL; Long, PJ: Child sexual abuse and its relationship to revictimatization in adult women: a review. Clin. Psychol. Rev. 1996 16(5):397-420
74. Mikulincer, M; Florian, V; Cowan, PA; Cowan, CP:  Attachment security in couple relationships: a systemic model and its implications for family dynamics. Fam. Proc. 41:405-434, 2002
75. Nelson, DB; Grisso, JA; Joffe, MM; Brensinger, C; Shaw, L; Datner, E: Does Stress Influence Early Pregnancy Loss? Ann. Epidem., 2003 13(4): 223-229
76. Neugebauer, R; Kline, J; Stein, Z; Shrout, P; Warburton, D; Susser, M: Association of stressful life events with chromosomally normal spontaneous abortion. Am. J. Epidem. 1996, 143(6): 588-596
77. O'Hare, T; Creed, F: Life events and miscarriage. Br. J. Psychiat. 1995, 167(6): 799-805
78. Olausson, PO; Cnattingius, S; Haglund, B: Teenage pregnancies and risk of late fetal death and infant mortality. Br J Obstet Gynaecol. 1999, 106(2):116-121.
79. Peacock, NR: Comparative and cross-cultural approaches to the study of human female reproductive failure. in:  DeRousseau, CJ (ed.): Primate Life History and Evolution Willey-Liss Inc, New York, etc. 1990, pp 195-220.
80. Profet, M.: Pregnancy sickness as adaptation: a deterrent to maternal ingestion of teratogens. in: Barkow, J.H.; Cosmides, L.; Tooby, J.(eds.): The adapted mind: evolutionary psychology and the generation of culture.. New York, Oxford University Press 1992
81. Putman, FW; Trickett, PK: Psychobiological effects of sexual abuse.. Ann. NY. Acad. Sci. 1997,  821: 150-159
82. Quinlan, RJ: Father absence, parental care, and female reproductive development. Evol. Hum. Behav. 2003, 24: 376–390
83. Rothbaum, BO; Nemeroff, CB: Psychological and neurobiological consequences of trauma. In: rothwell, NJ; Berkenbosch, F (eds.): Brain control of responses to trauma. Cambridge University Press, Cambridge, England 1994 pp:123-151
84. Sanders, KA; Bruce, NW: A prospective study of psychosocial stress and fertility in women. Hum. Reprod.. 1997, 12(10):2324-9.
85. Sapolsky, RM: Neuroendocrinology of the stress-response. In: Becker, JB; Breedlove, SM; Crews, D (Eds): Behavioral endocrinology. A Bradford Book. The MIT Press Cambridge, Massachusetts London, England pp:287-324, 1993.
86. Sarrel, PM; DeCherney, AH: Psychotherapeutic intervention for treatment of couples with secondary infertility. Fertil. Steril. 1985, 43(6):897-900.
87. Singh, A;, Petrides, JS; Gold, PW; Chrousos, GP; Deuster, PA: Differential hypothalamic-pituitary-adrenal axis reactivity to psychological and physical stress. J. Clin. Endocrin. Metab. 1999, 84( 6): 1944-1948
88. Singh, KB: Menstrual disorders in college students. Am. J. Obstet. Gynecol. 1981, 140: 299-302
89. Smeenk, JMJ; Verhaak, CM; Eugster, A; van Minnen, A; Zielhuis, GA; Braat, DDM: The effect of anxiety and depression on the outcome of in-vitro fertilization. Hum. Reprod., 2001, 16(7): 1420-1423
90. Stanton, AL; Lobel, M; Sears, S; DeLuca, RS: Psychosocial aspects of selected issues in women's reproductive health: current status and future directions. J. Consult. Clin. Psychol. 2002, 70(3):751-70
91. Stevens-Simon, C; Kaplan, DW; McAnarney, ER: Factors associated with preterm delivery among pregnant adolescents. J. Adolescent Health 1993, 14(4): 340-342
92. Stoleru, S; Cornet, D; Vaugeois, P; Fermanian, J; Magnin, F; Zerah, S; Spira, A: The influence of psychological factors on the outcome of the fertilization step of in vitro fertilization.J. Psychosom. Obstet. Gynaecol. 1997, 18(3):189-202
93. Sugiura-Ogasawara, M; Furukawa, TA; Nakano, Y; Hori, S; Aoki, K; Kitamura, T:
Depression as a potential causal factor in subsequent miscarriage in recurrent spontaneous aborters. Hum. Reprod.  2002, 17(10): 2580 - 2584
94. Suh, BY; Liu, JH; Berga, SL; Quigley, ME; Laughlin, GA; Yen, SS: Hypercortisolism in patients with functional hypothalamic-amenorrhea. J. Clin. Endocrin. Metab. 1988, 66(4):733-739
95. Szendi G: A női meddőség evolúciós megközelitése és terápiája. Pszichoterápia, 2002 11(6):407-421 Szendi G; Gémes K; Kopp M: A reprodukciós zavarok kapcsolata negatív élettörténeti hatásokkal a Hungarostudy 2002 felmérés adatai alapján. 2004 (előkészületben)
96. Templeton, A; Fraser, C; Thompson, B: Infertility--epidemiology and referral practice. Hum Reprod., 1991, 6:1391-1394
97. Thiering, P; Beaurepaire, J; Jones, M; Saunders, D; Tennant, C: Mood state as a predictor of treatment outcome after in vitro fertilization/embryo transfer technology (IVF/ET).J. Psychosom. Res. 1993, 37(5):481-491
98. Vatten, LJ; Skjærwen, R: Effect on pregnancy outcome of changing partner between first two births: prospective population study. BMJ 2003, 327:1138-1141
99. Walker, EA; Koss , MP; Katon, WJ: Medical sequelae of sexual and physical victimization of women: a pilot study. Women's Health Issues 1995, 5(2):77-78
100. Warren, WB; Patrick, SL; Goland, RS: Elevated maternal plasma corticotropin-releasing hormone levels in pregnancies complicated by preterm labor. Am. J. Obstet. Gynecol. 1992, 166: 1198–1204
101. Wasser, SK: Stress and reproductive failure: an evolutionary approach with application to premature labor. Am. J. Obstet.Gynecol. 1999, 180(1):S272-S274
102. Wasser, SK; Sewal, G; Soules, MR: Psychosocial stress as a cause of infertility. Fertil. Steril. 1993, 59(3): 685-689
103. Wu, Z: Premarital cohabitation and the timing of first marriage. Can. Rev. Soc. Anthr. 1999, 36(1), 109-127.
104. Yehuda, R: Sensitization of the hypothalamic-pituitary-adrenal axis in posttraumatic stress disorder. Ann. NY. Acad. Sci. 1997,  821: 57-75
105. Yehuda, R; Resnick, H; Kahana, B; Giller, EL: Long-lasting hormonal alterations to extreme stress in humans: Normative or maladaptive? Psychosom. Med. 1993, 55:287-297.
106. Zimberoff, D; Hartman, D: Attachment, detachment, nonattachment: achieving synthesis. J. Heart Centered Therapies 2002, 5(1): 3-94

A fentiekből kitűnik, hogy a pszichoterápia elengedhetetlen úgy az orvosi eredetű meddőség, mint a N.O.E.M. kezelésében. A S.A.B. Eljárás® az alábbi terápiás kezelések kombinációját alkalmazza:
V. AZ ELJÁRÁSBAN ALKALMAZOTT GYÓGYMÓDOK LEÍRÁSA
Pro: Az egyes komponensek sorrendjéről, illetve ellenjavallatáról a Kezelőszemélyzet minden egyes kezelt személy esetén külön konzílium keretében, az anamnezis, diagnózis és előrelépés birtokában dönt. Egyes elemek felcserélése illetve kihagyása nem érinti az Eljárás komplex voltát.
 
A stressz a szervezetre fizikai hatással van. A szervezet próbál védekezni: a szív gyorsabban ver, a légzés felgyorsul, a hormontermelés fokozódik, bizonyos funkciók működése felfüggesztődik. A betegségek megtámadják a stressztől legyengült szervezetet. Megjelenik a magas vérnyomás, az asztma, ?és a meddőség.
A nem orvosi eredetű meddőség (N.O.E.M.) kezelését tehát itt kell elkezdeni.
Első lépésként meg kell szüntetni a stresszt okozó tényezőket. A kezelést adó Klinika kialakítása ezen elsődleges szempont alapján történik, valamint a Szabályzat több pontja is ezt hivatott elérni.
 
Második lépésként drasztikusan méregteleníteni kell a szervezetet.
Ehhez a homeopátiás szerek és a természetgyógyász által előír tisztító jellegű teakúrák mellett a HBOT, a dohányzás hatásait is teljesen kiküszöbölő MORA Super Bipolar eljárás és az infrahőkabin használatát írja elő az Eljárás. Ugyancsak ide tartozik a dietetikus által előírt étrend szigorú betartása.
 
És végül: nyugodt körülményeket kell biztosítani, hogy az utódnemzés szociális problémáit (lakáshiány) a fogamzás érekében kiküszöböljük.
 
A S.A.B. Csoport ezt az Eljárást a résztvevő szakemberek segítségével úgy alkotta meg, hogy az alább ismertetett eljárások személyre szabott ötvözetével mindhárom terhességet kizáró tényezőt megszüntesse.
 
Az eljárás komponensei:
 
MORA Super Bipolar (mikromagnetikus terápia) anti-nikotin ? méreganyag kilökés
 
A kezelés első lépése a MORA Super Bipolar kezelés.
 
1. A HBOT (hiperbárikus oxigén terápia)
 
A HBOT-ban részesülő páciensek tiszta oxigént lélegeznek be egy megnövelt nyomású kamrában, amely a szövetekbe juttatja az oxigént.
 
A HBOT nem jár fájdalommal vagy kényelmetlenséggel, és a mellékhatások kockázata is igen alacsony. Világszerte többszázezer páciens részesült már ebben a terápiában.
Jelentős mennyiségű kutatási eredmény támasztja alá a HBOT hatékonyságát. Egy tanulmányban 50 páciens esetét vették sorra. A páciensek fele HBOT-t kapott, a többi 25 személyt viszont hagyományos módon kezelték. A tanulmány eredménye szerint a HBOT-csoportba tartozó személyeknek jelentősen rövidebb ideig kellett kórházban maradniuk. A hagyományos kezelésben részesülők közük hárman meghaltak, míg a HBOT-csoportban egy személy halt meg, a többi 24 kezelt mind hazatért otthonába, és nem igényelt további felügyeletet. A szokványosan kezelt páciensek 40 %-a otthonában további egészségügyi ellátásra szorult.
 
A továbbiakban bemutatjuk a HBOT működési elvét, beszámolunk arról, hogy milyen betegségek esetén bizonyult eredményesnek, és kitérünk arra is, hogy miként fejlesztették ki. Ezután ismertetjük azokat az adatokat, amelyek bizonyítják, hogy az HBOT biztonságos módszer, végül pedig felsoroljuk a lehetséges okait annak, hogy jelenleg miért nem használják szélesebb körben ezt a terápiát.
 
A HBOT lényege tiszta oxigén adagolása az atmoszférásnál nagyobb nyomáson a páciens állapotának helyreállítása érdekében. Maga az eljárás kevéssé veszi igénybe a pácienst, sőt, javíthat is a közérzetén.
 
A HBOT rendszerint erre a célra készített, szigetelt kamrában végzett, egy-, legfeljebb két órás kezelést jelent. A kamra mérete az egy személyes, egyterű kiviteltől az elkülönített részeket magában foglaló, az egész orvosi személyzetet befogadni képes nagyságig terjedhet. Léteznek hordozható kamrák is, amelyek baleset helyszínére is vihetők.
 
Az egyterű kamrában az egész kamra megnövelt nyomású oxigént tartalmaz. A több elkülönített részt magában foglaló kamrában a páciens maszkon keresztül kapja az oxigént, maga a kamra megnövelt nyomású levegőt tartalmaz. A kamrában fekvő személy televíziót nézhet, zenét hallgathat, vagy egyszerűen relaxálhat. Sürgősségi ellátásban kézenfekvőbb az egyterű kamra használata, mivel egyszerűbb előkészíteni, és kevesebb személy is elegendő az alkalmazásához.
Miért segíti elő a HBOT a gyógyulást? A természet alapszabálya, hogy a gyógyulás csak a szövetek megfelelő oxigénellátása mellett elképzelhető. Sok esetben, például keringési zavaroknál vagy szélütés után az érintett területek nem kapnak megfelelő mennyiségű oxigént, amelynek hiányában nem működhetnek megfelelően a szervezet helyreállító mechanizmusai. A megnövelt nyomású oxigén belélegzése enyhítheti az ilyen eredetű oxigénhiányt.
 
Az oxigén színtelen, szagtalan gáz, amely légkörünk 21%-át teszi ki. Jelenléte két okból is létfontosságú. Egyrészt az oxigén az egyik alapvető építőeleme szervezetünknek. Testünk fő összetevői ? a víz, a fehérjék, a szénhidrátok és a zsír ? mind tartalmaznak oxigént. Másrészt az oxigén olyan kémiai folyamatok lezajlását segíti szervezetünkben, amelyek eredményeképpen energia szabadul fel. A szervezetnek erre a felszabaduló energiára van szüksége az olyan funkciók ellátásához, mint a keringés, a légzés és az emésztés, vagy éppen az állandó testhőmérséklet fenntartása.
 
A vér három fő összetevőből áll: a fertőzések elleni védelemben szerepet játszó fehér vérsejtekből, az oxigént szállító vörös vértestekből, és a plazmából, amely az utóbbi kettőt szállítja a véráramban. Szokványos körülmények között csak a vörös vértestek szállítanak oxigént. A nyomás alatt adagolt oxigén azonban más testnedvekbe is bejut, például a vérplazmába, a nyirokba, valamint az agyat és a gerincvelőt körülvevő cerebrospinális folyadékba. Ezek a folyadékok olyan területekre is eljuttathatják az oxigént, ahol a vérkeringés gyenge vagy teljesen elzáródik, mivel szivárgással átjuthatnak az akadályon, vagy egyenesen az érintett területhez szivárogtathatják az oxigént.
Az ilyen módon megnövelt oxigénszint előremozdítja a természetes gyógyulást: segíti a fehér vérsejteket a fertőzések leküzdésében, serkenti a kapillárisok és a kötőszövetek kialakulását, és általában véve biztosítja azt, hogy a szervek működése funkciójuknak megfelelő legyen.
Az orvosi szakma hosszú időn keresztül úgy tekintett a HBOT-ra, mint kizárólag a dekompressziós betegség (más néven keszonbetegség) és a légembólia kezelésére alkalmas módszerre. Manapság egyre szélesebb körben alkalmazzák azok a szakemberek, akik közelebbről is megismerkednek a benne rejlő lehetőségekkel. Mind több orvos ismeri fel a HBOT hatékonyságát szénmonoxid-mérgezés, különféle fertőzések, sugárkezelések okozta károsodások, búvárbalesetek, nehezen gyógyuló sebek valamint a rossz vérellátás következtében gyengén működő szervek kezelésében. A terápia azonban számos egyéb esetben is alkalmazható, eredményes lehet például fulladás vagy súlyos áramütés következtében életveszélyes állapotban lévő személyek kezelésében, valamint szív-érrendszeri és emésztőrendszeri betegségek gyógyításában.
 
A HBOT története
A nyomás alatt álló levegő belélegeztetését már háromszáz éve alkalmazzák. Elsőként egy brit orvos, Henshaw használta a terápiát 1664-ben, amikor egy domiciliumnak nevezett helyiségben sűrített levegőt alkalmazott.
 
A későbbiekben a HBOT-t egyre több betegség kezelésére próbálták alkalmazni. Az 1960-as években számos szakember jelentette ki, hogy a terápia hatékony egyes folyamatok, például az időskori szenilitás és a kopaszodás lassítására. A mai napig egyre több olyan alkalmazási területet találnak, ahol a HBOT hatása kettős vak kereszt-vizsgálatok (double-blind crossover) és esettanulmányok segítségével is bizonyítható.
 
A HBOT lényegében mellékhatások nélkül juttat oxigént a szervezetbe. Az egyetlen lehetséges kellemetlenség a fülben és a sinusban érzett nyomás lehet, olyasmi, mint amit repülőgépen tapasztalunk emelkedés és süllyedés közben.
Mindezek ellenére a HBOT alkalmazása nagy elővigyázatosságot igényel. Ennek elsősorban nem biológiai, hanem technikai okai vannak, konkrétabban az oxigén kémiai tulajdonságai jelenthetnek problémát.
 
A hiperbárikus oxigénkamrákat a tűzveszéllyel és egyéb kockázatokkal számolva tervezik meg. A hiperbárikus kamrákat szigorú biztonsági feltételeknek eleget téve gyártják és helyezik üzembe.
 
Szem előtt kell tartani azt is, hogy a nyomás alatt álló oxigén szakszerűtlen adagolása átmenetileg mérgező hatású lehet. A tünetek ilyen esetben leginkább az agyvérzés tüneteire hasonlítanak, de a nyomás csökkentésére a páciens állapota azonnal helyreáll. 3 atmoszféra alatti nyomás alatt mindez ritkán fordul elő, 2 atmoszféra alatt pedig gyakorlatilag sohasem.
 
A kamra Magyarországon
A Mag-Óra KhA. felvette a kapcsolatot Magyarország kizárólagos forgalmazójával, a Hyper-Oxy Hungária Kft . -vel. Székhely: 3300 EGER, Szent János u. 11.
Az országban jelenleg 2 HBOT-berendezés van. Mindkettő mobilizálható típus, így egyetlen kamra kiszolgálja a S.A.B. Eljárás? valamennyi résztvevőjét. A készülékek tökéletesen megfelelnek a biztonsági előírásoknak, valamint birtokolják a forgalmazó garanciáját.
A forgalmazóval történt megállapodás alapján a Mag-Óra KhA. lehetőséget kapott a bemutatóra használt kamra kedvezményes árú beszerzésére. A Hyper-Oxy Hungária Kft. írásos árajánlata mellékletét képezi az Eljárás Üzleti Tervének.
Utószó a HBOT-ról
Az Egyesült Államokban mindössze 46 oktatási intézményben tanítják a hiperbárikus kezelést, míg például Olaszországban az ország összes egészségügyi iskolájában és egyetemén részét képezi a tananyagnak. A medikusok Magyarországon még nem is találkoznak tanulmányaik során a hiperbárikus terápiával, míg a gyakorló orvosok azért nem hallanak a HBOT-ról, mert továbbképzéseiket elsősorban a gyógyszeripar támogatja, amelynek értelemszerűen nem éri meg egy számára üzleti szempontból érdektelen eljárás oktatása. Nem szabad persze elfelejteni azt sem, hogy mint minden rendszer, az egészségügy is ragaszkodik hosszú idő alatt megszilárdult rendjének fenntartásához, így kevéssé nyitott az újdonságok befogadására. Ha egy orvos manapság érdeklődni kezd a HBOT iránt, komoly erőfeszítésébe kerül, amíg a szakirodalomból információkhoz tud jutni a témával kapcsolatban.
 
2. Pszichoterápia ?párterápia
 
A meddőség pszichés tényezői
A nő megtermékenyülése és az utód kihordása evolúciós értelemben rendkívül költséges és kockázatos dolog, ezért az erős szelekciós mechanizmusok hatására reprodukciós szűrő mechanizmusok alakultak ki (Wasser és mtsi., 1993), amelyek megakadályozzák a megtermékenyülést, vagy korai vetéléshez, koraszüléshez vezetnek. Wasser (1999) e jelenségeket adaptív reprodukciós kudarcnak tekinti, amely megóvja a nőt attól, hogy rossz helyen, rossz időben, nem megfelelő fizikai és szociális körülmények közt energiát fektessen egy túlságosan kockázatosnak ígérkező reprodukciós próbálkozásba. A reprodukciós szűrő mechanizmusok pszichoneuroendokrin és pszichoneuroimmunológiai mechanizmusokon keresztül közvetítik, pl. a környezet eltartó képességét vagy veszélyességét (Szendi, 2002).
A szűrőmechanizmusok működése nyilvánvalóan nem on/off természetű, hanem multifaktoriális hatások időbeni összejátszásából adódik, ezért a nő megtermékenyülésének ill. a magzat kihordásának valószínűsége folytonos dimenzión mozog időben, s a feltételek változása növelheti vagy csökkentheti a reprodukció sikerességének valószínűségét.
A fejlett ipari társadalmakban populáció szinten a funkcionális reprodukciós zavarok fő okát főként nem a táplálékhiányban kereshetjük. Elsősorban olyan tényezőkre helyeződik a hangsúly, mint a szociális támogatottság (Feldman és mtsi., 2000), az életstílus (Stanton és mtsi, 2002), az egyént ért mentális stressz (Hogue és mtsi., 2001, Szendi, 2002), mentális zavarok (Demyttenaere és mtsi, 1994, 1998) és kapcsolati problémák (Szendi, 2002). Bár a rossz szocioökonómiai státusz szoros kapcsolatot mutat a negatív kimenetelű terhességgel, ezt elsősorban a több negatív életesemény, a reménytelenség és a stresszhez való csökkent adaptációs képességgel magyarázzák (Hogue és mtsi, 2001).
E faktorok egymással szoros összefüggést mutatnak, hiszen az életstílus/életvitel kategóriába sorolhatók a különféle maladaptív viselkedésformák (dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat), melyek jelentős kockázati tényezők a spontán abortusz szempontjából (Stanton és mtsi., 2002), ugyanakkor e viselkedésformák egyik fontos motivációja a szorongáscsökkentés.
A továbbiakban arra keressük a választ, milyen szerepe van a pszichés tényezőknek a spontán abortusz, habituális vetélés kialakulásában és fennmaradásában.
E reprodukciós zavarokat itt evolúciósan adaptív válasznak tekintjük, és azokra a neurobiológiai elváltozásokra és kialakulásuk élettörténeti vonatkozásaira koncentrálunk, melyek a reprodukciós kudarcot előidéző szűrőmechanizmusokat képviselik.
 
A spontán abortusz, habituális vetélés
A funkcionális meddőség, vagy a korai vetélések jelentős része adaptív válasznak tekinthető egy ?a szervezet által- a magzat kihordására, ill. az utód felnevelésére alkalmatlannak ítélt feltételrendszerre. Fontos hangsúlyozni, hogy mind a stressz, mind a szociális támogatottság, vagy a kapcsolati kötődés minősége szubjektíve észlelt tényezők, ezért ezek észlelése és értékelése szempontjából az egyén élettörténete meghatározó. A megtermékenyülés, majd a megtermékenyült petesejt további sorsa a reprodukció mellett és ellene működő erők eredőjétől függ.
Az anyai szervezet és a magzat ellentétes érdekeket képvisel (Haig, 1993), az evolúció során olyan mechanizmusok alakultak ki, melyekkel a magzat megpróbálja részben átvenni az irányítást az anyai szervezet működése felett, az anyai szervezet viszont ellenregulációs lépéseket tesz. Ez kicsiben a természetes szelekciót ismétli, hiszen minél életképesebb a magzat, annál sikeresebben alakítja ki a maga számára kedvező miliőt. Ha a kedvezőtlen külső-belső körülmények hatására nagyon erős az anyai szervezet részéről a védekezés a megtermékenyüléssel, ill. a magzat kihordásával szemben, akkor a harc előnytelen kimenetelű lesz a magzatra nézve. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a terhességek 50% olyan korai szakaszban végződik vetéléssel, hogy csupán megkésett menstruációnak észlelik (Peacock, 1990; Wasser, 1999).
A magzat kontroltörekvéseire jó példa a terhességi émelygés és hányás jelensége, melyet a terhesség korai szakaszában kialakuló hormonális elváltozások idéznek elő, s az anyát arra kényszerítik, hogy kerülje azokat az ételeket, melyek a magzat számára ártalmas toxinokat tartalmazhatnak (Profet, 1992; Flaxman és Sherman, 2000). Az adatok azt mutatják, hogy minél erősebb a terhességi hányinger, ill. hányás, annál valószínűbben lesz egészséges az utód, s megfordítva, a terhességi émelyég és hányás hiánya fokozza a spontán abortusz és koraszülés kockázatát (Lee, 2002). A terhességi eclampsia és preeclampsia a magzat azon ?törekvéseit? jelzi, hogy az anyai szervezetbe jutatott vérnyomás emelő hormonokkal javítsa a placenta vérellátását, és az anya vérébe juttatott humán placentáris laktogén szerepe az, hogy gátolja az anyai inzulin hatékonyságát, növelve ezzel a vércukorszintet (Bereczkei, 1993). Az anyai szervezet és a magzat érdekellentétét ugyanakkor a reprodukció evolúciós előnyei hozhatják ?közös nevezőre?, ami a foetoplacentáris egység kialakulásában is megfigyelhető. Ennek lényege, hogy a magzat és a placenta csak együttműködésben képes a fejlődéshez szükséges hormonokat előállítani. A szervezet részéről az életkor függvényében is változó reprodukciós stratégiák figyelhetők meg. Míg fiatalabb korban a genetikai deficiteket mutató magzatok nagyobb valószínűséggel halnak el, az idősebb nők szervezete sokkal toleránsabb a kevésbé életképes utódokkal szemben is (Bereczkei, 2003), mert a menopauza közeledtével egyre fokozottabban érvényes az az elv, hogy a ?kockázatos szaporodás is jobb, mint a nem-szaporodás?.
 
A stresszhormonok szerepe a reprodukció szabályozásában
  Alapvető neurobiológiai tény, hogy a hypothalamusz-hypophyzis-mellékvese tengely (HHMT) fokozott működése során felszabaduló stresszhormonok (corticotropin releasing hormone=CRH; adrenocorticotrop hormon=ACTH; kortisol; ?-endorfin; prolaktin) hypothalamikus és gonádikus szinten is gátolják a szaporodási funkciókat (Sapolsky, 1993).
E jelenségek hátterében a következő alapvető összefüggések rejlenek (Chrousos és mtsi., 1998; Sapolsky, 1993):
 
1, A CRH gátolja a gonadotrop releasing hormon (GnRH) szekrécióját, ezen keresztül gátolódik a gonádikus tengely
2, a prolaktin gátolja a GnRH szekrécióját
3, A ?-endorfin gátolja a GnRH kibocsátást. A CRH serkenti a ?-endorfin termelődését
4, A csökkent GnRH szint csökkent luteinizáló hormon (LH) és folliculust stimuláló hormon (FSH) szintet eredményez
5, A mellékvesében, vagy immunológiai folyamatokban termelődő kortisol gátolja a GnRH kiválasztódását
6, A kortisol gátolja a LH kiválasztódását
7, A kortisol csökkenti az ováriumok LH érzékenységét
8, A kortisol gátolja az ösztradiol és progeszteron termelődését
9, A kortisol gátolja az ösztradiol hatását a célszövetekben, mint pl. a méhnyálkahártya ösztrogén indukálta változásait, amelyek a megtermékenyített petesejt befogadását készítik elő.
10, A csökkent progeszteron és emelkedett prolaktinszint gátolja a méh falának normál érését
 
A stresszhormonok tehát számos mechanizmuson keresztül képesek a reprodukciós funkciókat gátolni.
 
Pszichés stressz és reprodukciógátlás
  Számos extrém körülmény hatására funkcionális amenorrhoea váltódhat ki. Vizsgálták a kérdést háborúk kitörésekor és koncentrációs táborba kerüléskor, amikor a táplálékhiány hatásával még nem lehetett számolni. Nemi erőszakon átesett nőknél 10%-ban jelentkezett amenorrhoea, és kivégzésre váró nők 100%-nál találták meg ezt a zavart (Judd, 1992). Ugyanakkor az egyéni védettségre ill. sérülékenységre utal, hogy még olyan extrém körülmények közt is, mint amilyeneket a koncentrációs táborokban kellett elszenvedni, a nők 50%-ban a reprodukciós funkciók fennmaradtak (Sapolsky, 1993).
 
Ennél sokkal kisebb stresszterhelés is megzavarhatja azonban a reprodukciós funkciókat, így pl. kollégiumba költözés, felsőfokú tanulmányok megkezdése funkcionális amenorrhoeát válthat ki (Gray, 1992; Singh, 1981; Bachmann és Kenmann, 1982).
 
  Giles és Berga (1993) funkcionális hypothalamikus amenorrhoeában (FHA) szenvedő nőket hasonlított össze pszichológiai tesztekkel organikus amenorrhoeában szenvedőkkel és egészséges kontrolokkal. A FHA-ban szenvedő nők csoportja több diszfunkcionális attitűdöt, a napi stresszel szemben gyengébb megküzdési képességet és fokozottabb interperszonális dependenciát mutattak.
 
Fioroni és mtsi. (1994) stresszelő életesemények szempontjából hasonlított össze FHA-ban szenvedőket normál működést mutató csoporttal. Az FHA csoportban a funkcionális amenorrhoea kialakulását megelőzően szignifikánsan több, kétszer annyi negatív életesemény történt, mint a másik két csoportban.
 
Wasser és mtsi. (1993) mesterséges megtermékenyítésre jelentkező és gyermeket nem tervező, FHA-ban szenvedő nők két csoportját hasonlította össze organikus okokból meddő nőkkel. A két FHA csoport szorongásszintje megegyezett és szignifikánsan magasabb volt, mint az organikusan meddő nőké.
 
Berga és mtsi. (1997) FHA-ban szenvedő nőknél szignifikánsan magasabb kortisolszintet találtak, mint az egyéb amenorrhoeában szenvedő nőknél. Amikor az amenorrhoea rendeződött a vizsgálati személyeknél, a kortisolszint visszatért a normál szintre. A szerzők arra következtetnek, hogy az FHA egyértelműen pszichoszociális stresszre alakul ki.
 
  Suh és mtsi. (1988) FHA-ban szenvedő nőknél hyperkortisolizmust mutattak ki. Eredményük szerint a fokozott HHMT működés gátolja a GnRH pulzáló szekrécióját, amely így a gonádikus tengely diszfunkcióját eredményezi.
 
      Genazzani és mtsi. (2001), Meczekalski és mtsi. (2000), Biller és mtsi (1990) szintén szignifikánsan emelkedett kortisolszintet találtak FHA-ban.
 
Sanders és Bruce (1997) vizsgálatában teherbeesésre vágyó nők folyamatosan naplót vezettek hangulati életükről, az őket ért eseményekről. A teherbeesést követő analízis azt mutatta, hogy a fogamzás akkor történt meg, amikor a legtöbb pozitív, ill. a legkevesebb negatív hatás érte a nőt.
 
 
Spontán abortusz, koraszülés és CRH
 
Az eddigiekben azt láttuk, hogy a HHMT tengely túlműködése gátolni képes a reprodukciós funkciókat. A HHMT tengely szerepe azonban meghatározó a terhesség további menetében is.
A CRH-nak kiemelt szerepe van a reprodukciós folyamatokban és a szülésben. CRH-t nemcsak a hypothalamus, hanem az ováriumok, és terhesség alatt egyre növekvő mértékben a méhnyálkahártya és a placenta is termeli. A terhesség folyamán egyre emelkedik a kortisol és CRH szint, a harmadik trimeszterben normál terhesség esetén mellékvesekéreg megnagyobbodás és hyperkortisolizmus mutatható ki (Chrousos és mtsi., 1998). A CRH szintje ekkor már az ezerszeresét is eléri a nem terhes nőkének (Cambell és mtsi, 1987).
 
McLean és mtsi. (1995) kimutatták, hogy a CRH a szülés megindulásának ?placentális órája?. A vérben keringő CRH növekvő szintjét egy a placentában, a májban és az agyban termelődő CRH-t megkötő fehérje növekvő szintje ellensúlyozza, amelynek szintje a terhesség végének közeledtével rohamosan csökkenni kezd, s ezzel egyre több CRH válik biológiailag aktívvá. Mivel a placentális CRH kötött állapotban kering, nem befolyásolja a hypofizeális CRH szekrécióját. A CRH specifikus funkcióját jelzi az is, hogy legalább öt CRH receptor altípust ismerünk, melyeknek eltérő hatása van a méh izomzatára. E receptorok affinitása a terheség során fokozódik, s úgy tűnik a szülés megindulásakor a CRH fokozza a méhizomzat kontraktilitását, továbbá hatására fokozódik az oxytocin és a prostaglandinok kiválasztása, amely szintén fokozza a méhizomzat összehúzódó aktivitását (Grammatopoulos és Hillhouse, 1999).
 
A CRH ?placentális óra? szerepe felveti annak a lehetőségét, hogy ha ez az óra ?siet?, akkor spontán abortusz vagy koraszülés lehet a következmény.
Számos vizsgálat mutat szoros kapcsolatot az emelkedett CRH és a csökkent CRH-kötő fehérjeszint valamint a koraszülés között (Erickson és mtsi., 2001; Leung és mtsi., 1999; Hobel és mtsi., 1999; Korebrits és mtsi, 1998; Warren és mtsi., 1992; Cambell és mtsi., 1987).
 
  Horan és mtsi. (2000) hipotézise szerint a különféle abuzusokat átélt nők körében gyakoribb spontán vetélés, koraszülés és alacsonyabb születési súly az abuzus hatására kialakult magas CRH szint következménye.
 
Az evolúció során a CRH szint és a szülés megindulásának összekapcsolódása a reprodukció rendkívül finom ?menetközbeni? szabályozását teszi lehetővé. Mivel a stressz fokozza a CRH szintet, intenzív stressz hatására koraszülés vagy spontán abortusz indulhat be (Hobel és Culhane, 2003), ami kedvezőtlen feltételek megjelenése esetén még mindig kisebb veszteséget jelent evolúciós értelemben a nő számára, mint egy kihordott és megszült, majd később elpusztuló utód (Bereczkei, 1993).
 
A pszichoszociális hatásokat közvetítő szűrő jelentőségét mutatja Bricker, és Farquharson (2002) vizsgálata, melyben 850 visszatérő vetélésben szenvedő nő közül 42% idiophatikusnak, vagyis kimutatható biológiai ok nélküli vetélőnek bizonyult.
Neugebauer és mtsi. (1996) kromoszomálisan egészséges és kromoszomálisan károsodott magzatokat elvetélő nőket hasonlítottak össze negatív életesemények szempontjából, és azt találták, hogy az egészséges magzatokat elvetélők közt 2.6-szor gyakoribb volt az abortuszt megelőző hónapban a negatív események valószínűsége.
 
O'Hare és Creed (1995) spontán abortált (SA) és normál időre szült (NISZ) nőket hasonlítottak össze életesemények és nehézségek szempontjából. Az SA csoportban a súlyos életesemények a vetélést megelőző három hónapban 35%-ban fordult elő, míg a NISZ csoportban 15%-ban. Komoly szociális nehézségek az SA csoportban 31% volt, míg a másik csoportban 4%. Rémületet kiváltó rövid idejű életesemények az SA csoportban 31%-ban, a másikban 4%-ban fordultak elő. Az SA csoport 54%-a legalább egy eseményt átélt a fentiek közül, míg a NISZ csoportban csak 15%-ban fordult elő legalább egy negatív esemény.
 
Hamilton és mtsi. (2000) feltételezték, hogy magzat kromoszomális egészsége összefügg a vetélés idejével: minél később történik, annál valószínűbb, hogy nem kromoszomális rendellenesség az abortusz oka. A bármilyen időben bekövetkező vetélés nem is mutatott kapcsolatot a negatív életeseményekkel, viszont a 11. héten, vagy annál később abortált anyáknál 2.9-szer gyakoribb volt a súlyos, megterhelő életesemény.
 
Ellentmondásos eredmények és okai
    Ugyanakkor Hobel és mtsi. (1999) vizsgálatában azon nők, akiknél emelkedett CRH szintet találtak és terhességük koraszüléssel végződött, nem számoltak be magasabb stressz-szintről. Hobel és mtsi. (1999) vizsgálata a negatív eredményű ?stressz és reprodukció kapcsolata? vizsgálatok sorát növelte volna, ha a szerzők csak a szubjektíve megélt stressz és koraszülés kapcsolatát elemezték volna.
Ez vizsgálat is rámutat arra, hogy számos ellentmondásos eredmény a stressz és a reprodukciós zavarok kapcsolatának vizsgálatában abból származik, hogy egyrészt a stresszt az észlelt stressz mérésével azonosítják, másrészt lineáris kapcsolatot tételeznek fel az észlelt stressz és a stressz neuroendokrin mutatói közt, végül, hogy a stressz reprodukciós hatását csupán a terhesség ideje alatt átélt averzív hatásokra szűkítik le.
Jól ismert jelenség, hogy a represszor személyiségtípus alacsonyabb stressz-szintről számol be, mint amit a pszichofiziológiai és neuroendokrin mutatók jeleznek. A szorongás immunológiai hatását elemezve, pl. Hall és O'Grady (1994) mutatnak rá, hogy sok vizsgálatban a legrosszabb immunstátuszú tumoros betegek számolnak be a legalacsonyabb fokú pszichés stresszről, miközben a fiziológiai és immunológiai adatok az ellenkezőjét jelzik.
 
  A stressz-reaktivitásban nagy egyéni eltérések vannak, ugyanaz a stressz egyénenként eltérő neuroendokrin válaszokat eredményez (Singh és mtsi., 1999). Mint az alábbiakban kifejtjük, rendkívül jelentősége van annak az összefüggésnek, hogy a krónikus stressz hatására a neuroendokrin stresszválasz regulációjában zavar lép fel, és állandósul a magas stresszhormon szint, mint az pl. depresszióban is tapasztalható (Sapolsky, 1993), vagy paradox módon, a stressz egyik mutatójának tekintett kortisol szint az átlagnál is alacsonyabbá válhat (Yehuda, 1997).
 
Ha evolúciós perspektívából vizsgáljuk a stressz és a reprodukció kapcsolatát szabályozó rendszerek működését, elég nyilvánvaló, hogy az egyén élettörténete és annak neurobiológiai hatásai alapvetőek a reprodukciós zavarok adaptív válaszként való értelmezésében. A születéstől a reprodukciós korig átélt életesemények meghatározzák az egyén pszichobiológiai reakciómódját, s ami keresztmetszeti vizsgálatban reprodukciós zavarnak látszik, hosszmetszeti megközelítésben adaptív válasz lehet.
 
Mára jól ismert tény, hogy pl. a krónikus stressz maradandóan károsítja többek közt a hippokampusz C3 régióját, amelynek fontos szerepe van a stresszválasz regulációjában. E régió sérülésének szerepe van az állandósultan magas CRH szint, és a fokozott glukokortikoid receptorézékenység kialakulásában, amely közvetett neurokémiai folyamatokon keresztül tovább károsítja a hippokampuszt. Így krónikus stressz hatására maradandóan károsodik a stresszválaszt szervező HHMT (Yehuda, 1997; Becker, 1993).
 
A partnerkapcsolat hatása a reprodukciós funkciókra
Mivel a nő evolúciós értelemben rendkívül sokat kockáztat a teherbeeséssel és utódvállalással, ezért erős szelekciós hatás alatt áll az a képessége, hogy mérlegelje a férfi kapcsolati invesztáló hajlamát és a kötődés erősségét, tartósságát, s ennek erős kihatása legyen a szaporodás kimenetelére. Ebben a folyamatban nem csupán a férfi objektív tulajdonságai, hanem a nő korábbi tapasztalatai is meghatározóak. Ha a nő korábbi kötődési tapasztalatai negatívabbak voltak, partnere szándékai és kötődési paraméterei ennek fényében értelmeződnek.
 
Stoleru és mtsi. (1997) IVF-en résztvevő nőknél vizsgálták az IVF sikerességét bejósoló faktorokat, és eredményük szerint az IVF sikerességét szignifikánsan bejósolta a nő részéről a házassági harmónia megítélése.
 
Glezerman (1981) vizsgálatában a donorsperma inszeminációban a megtermékenyülés sikeressége erősen függött a házaspárok kapcsolati minőségétől, és hogy a férj mennyire fogadta el, hogy felesége donorspermától termékenyüljön meg.
 
Kramer és mtsi. (1998) vizsgálata szerint a nem házasságban élő nők körében a koraszülés 1.5-szer gyakoribb.
 
Hanke és mtsi. (1999) nem házas nők közt 2.34-szer gyakoribbnak találták a gesztációs időhöz képest éretlen újszülöttek arányát.
Az egyre terjedő élettársi kapcsolat, szemben a házassággal, nem csak szubjektíve jelent lazább elköteleződést, hanem a vizsgálatok is azt jelzik, hogy az élettársi kapcsolatok instabilak. Egy kanadai vizsgálat rámutat, hogy az élettársi közösségben született gyerekek apja az esetek felében még a gyermek születése előtt kilép a kapcsolatból (Marcil-Gratton, 1998).
 
Wu (1999) vizsgálatai azt jelzik, hogy a kezdetben élettársi közösségben élők házassága háromszor gyakrabban végződik válással. Ez elsősorban arra utal, hogy az élettársi közösséget sokszor már eleve azért választják a partnerek, mert kisebb elköteleződést jelent a másik iránt. A kapcsolat formája és tartóssága egyértelmű összefüggést mutat a kötődési stílussal (Mikulincer és mtsi., 2002), a biztonságosan kötődők házassága tartósabb és a felek egymás iránti elköteleződése erősebb, a házassággal való elégedettség mértéke nagyobb, mint a nem biztonságos kötődési stílust mutatóknál (Zimberoff és Hartman, 2002).
 
Kötődési viselkedés, traumatizáció, és reprodukciós kudarc
A kapcsolati zavarok hátterében kötődési zavarok állnak, melyek kialakulásában a korai, adoleszcens kor előtti időkben elszenvedett különféle abuzusok, traumák vagy mostoha, szeparációs élményekben bővelkedő gyermekkor állnak.
A trauma élethossziglan kiható patogén szerepére először a hisztéria kapcsán derült fény (Merskey, 1995; Herman, 2003), de a későbbi kutatásokat jelentősen hátráltatta az az előítélet, amit a pszichoanalitikus mozgalom csempészett be a pszichiátriai köztudatba. Freud ugyanis visszavonta a ?Hisztéria etiológiájá?-ban kifejtett csábításelméletét, és onnantól a pszichiátriai közfelfogás sokáig megkérdőjelezte a betegek beszámolóiban szereplő szexuális abúzusra vonatkozó emlékek hitelességét (Herman, 2003). A XX. század háborúi és a holokauszt túlélők vizsgálata azonban ismét felszínre hozta a problémát, és megindult a poszttraumás stresszbetegség (PTSB) kutatása. A PTSB diagnosztikus kategóriát azonban csak 1980-ban vezették be a DSM-III.-ban (Rothbaum és Nemeroff, 1994).
Mára megdöbbentő adatok látnak napvilágot a családon belüli rejtett fizikai és szexuális abúzus elterjedtségéről. Amerikában minden negyedik nő elszenvedett valamilyen szexuális visszaélést gyermekkorában, s a nők 18%-án kíséreltek meg vagy követtek el nemi erőszakot, s ezek 22% 12 éves kor alatt történt. 1994-ben háromszázezerre becsülték a szexuális visszaéléseket elszenvedni kényszerülő gyerekek számát (Horan és mtsi, 2000).
 
Benedict és mtsi. (1999) 357 terhes asszonyt vizsgálva, 37%-uknál találtak élettörténetükben szexuális abúzust. Yehuda és mtsi. (1993) a populációban a rejtett traumatizációt 30%-ra becsülik. Más vizsgálatok az abúzust elszenvedett nők arányát 4-62% közt becsülik (Messman és Long, 1996). A gyermekkori szexuális abúzust 10%-osnak találta egy 1995-ös amerikai országos felmérés (Kessler és mtsi, 1995). Finkelhor és mtsi. (1990) egy nemzeti telefonos felmérés alapján a nők 27%-a, a férfiak 16%-a szenvedett el szexuális abuzust.
  Felitti és mtsi. (1998) a negatív hatású gyermekkori események (NHGYE) (szexuális, fizikai, pszichés abuzusok, öngyilkosság, a szülő mentális beteg, alkoholista, kábitószerélvező, bűnöző, az anya fizikai bántalmazása) gyakoriságát felmérve 13 000 mintán azt találta, hogy a válaszolok 52%-a legalább egy NHGYE-nek volt kitéve, míg 6.2% már több mint négynek. Szexuális abúzus 22%-ban fordult elő (a nők 28%-a, a férfiak 16% volt ennek kitéve). Alkohol és drogabúzusban szenvedővel élt a minta 25%-a.
 
A PTSB-t általában nem ismerik fel és félrediagnosztizálják a napi gyakorlatban (Lecrubier, 2004), s a szubklinikus formái valószínűleg még gyakoribbak. A kötődési zavarok nagy számában a rejtve maradt abuzusok és traumatizációk érhetők tetten.
 
A kötődési viselkedés evolúciósan kialakult, biológiailag meghatározott, preformált viselkedésmintázatok készletét jelenti, melyek szelektíven aktiválódnak a kora gyermekkori tapasztalások során (Bowlby, 1988). Alapvetően három típust szokás megkülönböztetni, a biztonságosan kötődőt, az ambivalensen kötődőt és az elkerülőt (Bowlby, 1988). Hazan és Shaver (1987) fogalmazták meg, hogy a kötődés pszichobiológiai elmélete alkalmazható a felnőtt szerelmi kapcsolatra is, és ebben a kapcsolatban a személyek gyermekkori kötődési mintáik szerint vesznek részt. A biztonságosan kötődő személyt stabil emocionális elköteleződés jellemzi a partnere iránt, vágyik a közelségre és intimitásra, az ambivalensen kötődő stílust az állandó kétely, szorongás és bizalmatlanság jellemzi, az intimitás szorongást kelt, míg az elkerülő típus nem köteleződik el kapcsolataiban, általában preferálja a felszínes, rövid idejű kapcsolatokat és kerüli az intimitást (Zimberoff és Hartman, 2002). Ezek az alapvető viszonyulási formák tulajdonképpen a korai szülő-gyermek kapcsolat stabilitására, kiszámíthatóságára és érzelmi minőségére kialakult adaptív válaszok (Bereczkei, 2003).
 
  Crittenden (1988) vizsgálata szerint az átlagos népességben a gyerekek 20% elkerülő, 20% ambivalens, 5% dezorganizált kötődési stílust mutat. A dezorganizált kötődési stílust teljes következetlenség jellemzi a kötődési helyzetekben: a személy olykor nagyfokú ragaszkodást, majd elkerülő, vagy bénult viselkedést mutat. Az átlagnépességben más mérések a csecsemők közt 14%-ra becsülik a dezorganizált kötődési stílus arányát, s mivel ez a jellemző is nagyfokú stabilitást mutat (Lyons-Ruth és Jacobvitz, 1999), felnőttkorban 5-10%-ban várható a jelenléte. Mivel a kötődési stílus általában erősen stabil személyiségjellemző (Zimberoff és Hartman, 2002), ezért eltolódás az arányokban pozitív irányban felnőtt populáción sem várható. A nem-biztonságos kötődési stílus (elkerülő, ambivalens, dezorganizált) egyfajta lenyomatként jelzi a kora gyermekkori disszonáns családi légkört, a negatív szülői attitűdöket, a nem megfelelő bánásmódot.
 
Ha a reprodukciós zavarokat az élet során elszenvedett traumatizáltság, mostoha gyermekkor, vagy kötődési zavarok fényében vizsgáljuk, egészen más kép bontakozik ki, mint azon ellentmondásos eredményekhez vezető kutatásokból, melyekben a vizsgálatonként változó módon definiált stressz és a reprodukciós zavarok kapcsolatát vizsgálják. Ennek oka, mint jeleztük, az, hogy a stresszélményről való szubjektív élmény gyenge korrelációban van a szervezet neurobiológiai történéseivel, és a csökkent stresszről adott beszámolók esetleg éppen ellenkezőleg, a korábban krónikus stressz hatására maradandó károsodást elszenvedett mentális és neurobiológiai működéseket tükrözik csupán vissza.
A kötődés kutatás pszichoanalitikus gyökerei miatt a pszichobiológiai kutatási szempontok még eléggé kimunkálatlanok, ezért számos összefüggést csak közvetett következtetésekkel tudunk elemezni.
 
A kötődési stílus az a faktor, amely valószínűleg az egyik jó jelzője a rejtett, ismételt traumatizációnak. A traumatizáció sokszor nem nyilvánvaló fizikai vagy szexuális abúzus eredménye, hanem a hideg, elutasító, büntetésorientált, a gyermek szükségleteit negligáló szülői attitűd következménye. Az elkerülő stílust mutató személyek egyik pszichés jellemzője, hogy tagadják gyermekkoruk mostoha körülményeit, nem tulajdonítanak nagy jelentőséget annak, ami velük gyermekkorukban folyamatosan történt. A negatív életesemények felidézése sok vizsgálat szerint az elkerülő kötődési stílusban nehezített (Zimberoff és Hartman, 2002), ez torzító tényezőként jelentkezik a stressz és reprodukció kapcsolatának kutatásaiban.
 
Szendi Gábor:
Saját praxisomban eddig 14 funkcionális meddő nőt vizsgáltam, ill. kezeltem.
Alapvetően két típus ismerhető fel közöttük: az egyik ambivalens, vagy elkerülő kötődési stílust mutat, férjével szemben fenntartásai vannak, nem bízik benne, kapcsolatuk hullámzó. Mindannyiuk előtörténetében zord, mostoha gyermekkor, patológiás személyiségű, elutasító szülők, válás szerepel. Az e típusba tartozók gyakran élettársi közösségben élnek, ketten csak azért házasodtak össze több év után, hogy lakáskölcsönt vehessenek fel.
A másik jellegzetes típust általában nagyon dependens nők képviselik, akiknek férje az első kapcsolat életükben. A nők előtörténetében ritkábban fordulnak elő súlyosnak nevezhető életesemények, inkább egyfajta hidegség, az intimitás hiánya és perfekcionizmus jellemzi a szülőket. A nők gyermekkorukban általában nagyon jó tanulók, később önértékelésük alacsony szintű, s külső adottságaik ellenére nőiségükben visszafogottak. Hosszú évekig tartó udvarlás majd együttélés után házasodnak össze, férjükkel kapcsolatuk kifejezetten jó. Meglepő módon azonban minden esetben, nemcsak a nők nem képesek még IVF-el sem teherbe esni, hanem férjeik spermamutatói is rendkívül rosszak.
Mindkét csoportra jellemző, hogy anyai képességeikben előre kételkednek, s a gyermek tervezésben sokszor erősebb motiváció a nőiség bizonyítása és a szociális elvárásoknak való megfelelés, mint a gyermek utáni vágy.
 
Justo és mtsi. (1997) direkt kapcsolatot találtak a reprodukciós zavarok és a kötődési problémák közt. Eredményeik szerint az ismeretlen eredetű meddőségben szenvedő nők körében gyakoribb az elkerülő kötődési stílus, mint az orvosi okokból meddő, vagy fertilis nők körében. Justo és Moreira (2003) egy újabb mintán megismételték eredményüket.
 
McCarthy és Taylor (1999) úgy találták, hogy az elkerülő és ambivalens kötődési stílus hátterében gyermekkori abuzusok és traumák mutathatók ki, s ezek a nők később hatszor nagyobb valószínűséggel küzdenek majd kapcsolati problémákkal.
 
Vatten és Skj?rwen (2003) kb. 480 000 asszony házasságát vizsgálta, melyben legalább két terhesség volt. 31 683 elvált asszony második terhessége új partnerétől eredt. E csoportban kétszer gyakoribb volt a második terhességben a koraszülés, 2.5-szor valószínűbb volt az alacsony születési súly (<2500 gramm) és 1.8-szeres volt az újszülött mortalitás. Ezzel szemben az azonos partnertől származó második terhességben mindhárom mutató kockázata csökkent.
A szerzők nem találták védőfaktornak a magas iskolai képzettséget, ami jó mutatója a szocioökonómiai státusznak. A dohányzás és a genetikai hatások ugyancsak kizárhatók voltak, így a szerzők eredményükre magyarázatot nem tudtak adni. Az eredmények értelmezésében az kizárható, hogy a második házasság rosszabb feltételeket jelentene a szaporodás szempontjából, hiszen az emberek azért szoktak elválni, mert partnerkapcsolatuk minősége megromlott.
  Tekintve azonban, hogy a nem-biztonságosan kötődő személyek házasságának és partnerkapcsolatainak tartóssága szignifikánsan alacsony, plauzibilis magyarázatnak tűnik, hogyx az eredmények hátterében a kötődési zavarok negatív reproduktív hatása állhat.
 
Mind a kapcsolati, mind a reprodukciós zavarok szoros kapcsolatban állnak az averzív eseményekben dús gyermekkorral.
 
Az apanélküli családokban túl korai a szexuális érdeklődés és szexuális érés, több a negatív érzés a potenciális partnerekkel szemben és kisebb a vágy hosszú távú kapcsolatokra. Az utód a minőségi kapcsolat helyett preferálja a mennyiségi kapcsolathalmozást. (Hazan és Zeifman, 1999; Bereczkei és Csanaky, 2001). Ebben felismerhetők az elkerülő kötődési stílusjegyek.
 
Quinlan (2003) irodalmi áttekintése szerint az apa hiánya, vagy a stresszes családi légkör felgyorsítja a nemi érést, s korai szexuális aktivitáshoz, tinédzser-terhességhez és később instabil házassághoz vezet.
 
Az adoleszcens terhességek gyakran vezetnek koraszüléshez, ill. magzati elhaláshoz. Ennek hátterében általában az adoleszcens nő szervezetének éretlenségét tételezik fel.
 
Olausson és mtsi. (1999) 1973 és 1989 közt vizsgálta a Svéd Nemzeti Születési Adatbázis alapján kb. 320 000 ezer, 13-24 év közötti nő első terhességének kimenetelét. A 13-15 éves anyák terhessége a 20-24 éves anyákhoz képest 2.6 ill. 2.7-szer gyakrabban vezetett neonatális és posztneonatális halálozáshoz. A 13-15 évesek közt 5.9%-ban fordult elő a 32 hétnél korábban bekövetkezett koraszülés.
 
A gyermekkori fizikai abúzus (Adams és East, 1999) és a szexuális abúzus (Fiscella és mtsi, 1998) azonban szoros kapcsolatot mutat az adoleszcens kori terhességgel, vagyis a korai terhesség a traumatizáló élettörténetre adott reprodukciós stratégiai válasz.
 
Quinlan (2003) 10 847 amerikai nő adatát dolgozta fel abból a szempontból, hogyan hat a későbbi reprodukciós stratégiára a szülők válása, ill. a nevelési körülményekben bekövetkező negatív események száma. Eredményei szerint a hatás dózisfüggő volt. Minél korábbi volt a válás, ill. minél több negatív fordulat állt be a nevelési feltételekben, annál korábbi volt az első menstruáció, az első akaratlagos szexuális kapcsolat és az első terhesség. Akiknek szülei hat éves korukig elváltak, azoknál kétszer valószínűbb volt a korai menstruáció, négyszer valószínűbb volt a korai szexuális kapcsolat és 2.5-szer valószínűbb volt a korai terhesség.
 
Hillis és mtsi. (2004) 9159 nő retrospektív vizsgálatával arra kerestek választ, miként függ össze a halmozott gyermekkori traumatizáció és családi diszfunkciók az adoleszcens kori terhességgel és annak kimenetelével. A kedvezőtlen gyermekkori tapasztalok (KGYT) számára mennyiségi mutatót felállítva lineáris összefüggést kaptak az adoleszcens terhesség valószínűségére. Alcsoportokat képezve a KGYT száma alapján, azt kapták, hogy a gyermekkorukban 1, 2,?8 (vagy annál több) KGYT-val jellemezhető csoportokban az adoleszcens terhességek arány rendre 16%, 21%, 26%, 29%, 32%, 40%, 43%, and 53% volt. A felnőttkori kapcsolati problémák, anyagi problémák, munkahelyi problémák, kontrolálatlan haragkitörések valószínűsége szintén a KGYT-k számával arányosan nőtt. A KGYT száma lineáris kapcsolatban állt az első terhesség alatti magzati halállal, nevezetesen a 0, 1-2, 3-4 és 5-8 számú KGYT-vel jellemzett csoportokban a magzati elhalás gyakorisága 1.0, 1.2, 1.4, és 1.8 volt. A szerzők végkövetkeztetése, hogy az adoleszcens kori terhességek szoros kapcsolatot mutatnak a traumatizáltsággal, és a magzati elhalás nem az adoleszcens korral magával, hanem a KGYT számával mutat erős összefüggést.
 
A gyermekkori traumatizáció és abuzus egészségügyi kockázata más tekintetben is kiugróan negatív. Felitti és mtsi. (1998) vizsgálatában azon személyek, akik legalább négy típusú NHGYE voltak gyermekkorukban kitéve, azok 4.6-szer gyakrabban éltek át depresszív epizódokat, 12.2-szer valószínűbben követtek el öngyilkossági kísérletet, 3.2-szer valószínűbben volt már legalább 50 szexuális partnerük, 7.4-szer valószínűbben ítélik önmagukat alkoholistának, 10-szer valószínűbben drogoztak már, és kétszer valószínűbben szenvednek valamilyen rákban.
 
Bereczkei és Csanaky (2001) vizsgálatában az apa nélkül felnőtt, elvált anyák leánygyermekei körében kétszer gyakoribb a spontán vetélés és a koraszülés.
 
Saját vizsgálatunk szerint (Szendi és mtsi., 2004) a szülők 10 éves kor előtti válása 1,59 -szeres, az állami gondozottság: 1,7 ?szeres kockázatot jelent a spontán vetélés szempontjából. A szülők 10 éves kor előtti válása 1,39 ?szeres, míg az állami gondozottság 2,1 ?szeres kockázatot jelent a veszélyeztetet terhesség szempontjából. Az egy éves kor előtti tartós távollét az anyától 1.5-szeres kockázatot eredményez a későbbiekben a veszélyeztetett terhességre. A nő három éves kora előtti szülői válás 1.67-szeres kockázatot képvisel a funkcionális meddőség kialakulására.
 
Stevens-Simon és mtsai. (1993) szoros korrelációt találtak az adoleszcensek koraszülése és az anyát korábban ért abúzussal, és a partner szociálisan deviáns magatartásával.
 
Walker és mtsi. (1995) 462 nő adatait feldolgozva azt találta, az abúzust elszenvedett nők körében szignifikánsan gyakoribb volt az adoleszcens terhesség és a spontán vetélés.
 
O'Hare és Creed (1995) már idézett vizsgálatában a spontán vetéléssel szoros kapcsolatot mutatott az anyától való koragyermekkori szeparáció, a rossz partnerkapcsolat, és gyengébb szociális kapcsolatrendszer.
 
Sugiura-Ogasawara és mtsi. (2002) az ismétlődő spontán abortuszban szenvedő nők közt szignifikáns kapcsolatot talált a depresszió mértéke és az abortusz valószínűsége között.
 
A vizsgálatok alapján szoros összefüggést mutatható ki a negatív reprodukciós kimentel és a korai traumatizáció (szeparációs élmények, szülők válása, intézeti nevelkedés) ill. a különféle abuzusok között.
 
 
A funkcionális meddőség, mint a habituális vetélés modellje
A funkcionális meddőségben a sorozatban sikertelen mesterséges megtermékenyítési kísérleteket tulajdonképpen a habituális vetélés mesterséges modelljeként kezelhetjük, itt ugyanis a megtermékenyített petesejtet ültetik vissza, és a terhesség kialakulását az anyai szervezet ellenállásaként értelmezhetjük. Templeton és mtsi. (1996) 36 961 IVF ciklus hatékonyságát elemezték, és a sikerességet 13.9%-osnak találták, ami azt jelenti, hogy a természetben soha elő nem forduló optimális körülmények ellenére, a megtermékenyített petesejtek 86%-a kilökődik! Ha figyelembe vesszük, hogy egyidőben több megtermékenyített petesejtet szoktak visszajuttatni az anyaméhbe, az arány valójában sokkal rosszabb. Ezzel szemben természetes körülmények közt a spontán terhességek 50%-a végződik igen korai szakaszban, észrevehetetlen vetéléssel (Peacock, 1990; Wasser, 1999).


Apróbb trükkök a csábításhoz  (kiegészítés)
A szexuális érdeklődés felkeltése-fenntartása érdekében a pszichoterápia részét képezi a párok
-    romantikus környezetbe helyezése,
a külső megváltoztatása (frizura, smink, öltözködés)
szerepjátékok beiktatása a házastárs érdeklődésének fokozására
-    táncestek és rendezvényeket szervezése ugyanezen célból.
 
3. A kineziológia

A kineziológia (görög szóösszetétel, kinesis- mozgás, logos- tudomány) holisztikus gyógyító, a lelki egészséget helyreállító és személyiségfejlesztő módszer. Magyarországon 1997 óta  hivatalosan a Természetgyógyászathoz tartozik. Az USA-tól Japánig a világ minden részén használatos, hatékony, nem időigényes és igen kíméletes stresszoldó rendszer. Haszna felbecsülhetetlen, hiszen felgyorsult életünkben egyre több stressznek vagyunk kitéve, melyekkel egyre nehezebben tudunk megbirkózni.

 A kineziológia eszközeit Dr. George Goodheart fedezte fel az 1960-as években. Az ő koncepcióját felhasználva Dr. John F. Thie a 70-es években dolgozta a Touch for Health (Gyógyító érintés) rendszerét. Ma már 28 ága ismeretes. Kineziológusok ezrei használják a módszer különböző, speciális ágait szerte a világon.
Hazánkban a Three in One Concepts által összeállított One Brain-módszer terjedt el a legnagyobb arányban, melynek neve a két agyfélteke kiegyensúlyozására és integrálására utal. Ez a kineziológiai ág különösen hatékony az érzelmi stresszoldásban, hiszen a testtel, a tudatossággal és a tudatalattival egyaránt foglalkozik. Minderre természetesen szintén az izomtesztelés módszere ad lehetőséget. A One Brain alkalmazói arra alapozzák a kezelést, hogy az érzelmek és a gondolatok hatással vannak az izmok állapotára. Ha például negatív érzelem jelentkezik egy kérdés hatására, akkor az izom "lekapcsol", vagyis jelzi, hogy azon a ponton feloldásra váró blokk van, tehát érdemes továbbkérdezni abban az irányban, ha el akarunk jutni az okhoz. S az ok stresszét levéve, azt feldolgozva nem kell a páciensnek mindig visszanyúlni a szokásos viselkedéséhez, a változásnak, változtatásnak nincs gátja.
Korlátozó hitrendszerek átprogramozásával a Stress Release segít, míg a Touch for Health a test energetikáját hozza egyensúlyba.
 
A kineziológia hatásmechanizmusa:
Ha csak a mindennapokra gondolunk, már azok is megmutatják, milyen érzékenyen reagálnak izmaink különböző hangulatainkra és egészségi állapotunkra. Ha például feszültek vagyunk vagy félünk, nyakizmaink olyan keménnyé válhatnak, mint a beton, s ha szomorúnak vagy kimerültnek érezzük magunkat, izmaink „elgyengülnek”, s így szinte összeroskadunk.
Az izmok tehát érzékeny jelzőrendszert alkotnak, amely - amennyiben hallgatunk rá - bőségesen ellát bennünket információval arról, hogyan is állnak a dolgok testünk és lelkünk legmélyén. Ezt az érzékenységet használja ki a kineziológia, amikor az izomtesztelés módszerével próbál információhoz jutni rólunk, a betegségünkről és főként annak okáról. Ez az oknyomozás a laikus számára talán leginkább a hazugságvizsgálathoz hasonlítható. Az izomtesztelés segítségével felderíthetők azok a traumatikus élmények - a fogantatásig visszamenőleg, melyek feldolgozatlanul maradva, elfojtva, negatív hatással vannak jelenbeli életünkre. A problémák zömét az ilyen traumák okozzák a jelenben átélt stresszel keveredve.

Stressz és stresszreakció
Az szervezetben azért gyülemlik fel túl sok stresszhormon, mert a civilizált társadalom rendje, a szabályok, melyek szerint élünk, megakadályozzák lebomlásukat.
Nem reagálunk annyira ösztönösen, mint az állatok, hanem érzelmeink miatt visszafogjuk magunkat, s ezáltal szorgalmasan gyűjtögetjük a stresszeinket. Amennyiben nem sikerül megszabadulnunk tőlük, tönkreteszik ellenálló képességünket, s ezáltal rontják fizikai és lelki egészségünket, magatartásunkat.


Energiaáramlatok
A kineziológiai oldások során a betegséget okozó energiablokkok kerülnek feloldásra, ami lehetővé teszi, hogy mind a test, mind a lélek megszabaduljon a stressz által felgyülemlett mérgektől, újra beinduljon a szervezet természetes öngyógyító képessége, és visszaálljon a test működési egyensúlya.
Akárcsak a problémák, a megoldás is teljesen egyénre szabott, mindannyian magunkban hordozzuk a választ a saját kérdéseinkre, problémáinkra. Minden segítőnél, orvosnál, terapeutánál jobban tudjuk mi magunk, hol milyen tekintetben szenvedünk hiányt, mi okozza azt, és mi az, amivel megoldhatjuk a helyzetet. Testünk mindenre felel, és az izomtesztelés, mint biofeedback jó eszköz arra, hogy párbeszédet folytathassunk vele. Segítségével pontosabban megérthetjük belső üzeneteinket, s így a legmegfelelőbb döntéseket hozhatjuk meg, a legmegfelelőbben léphetünk annak érdekében, hogy testi-lelki egyensúlyunk visszaálljon, és valóban teljes életet élhessünk. Egyediségünk miatt ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy ennyire pontosan meghatározzuk a problémát, majd a megoldás felé vezető utat is. Mindezek után az izomteszteléssel le is ellenőrizhetjük a változást: ha a korábban elernyedt izom ezúttal erősen tart, ez azt jelenti, hogy a szervezet energiaáramlása helyreállt.

A kezelés menete:
A kineziológiai kezelés során az anamnézis-felvételt követően meghatározzuk a megoldásra váró problémát. Esetünkben ez egyértelműen a meddőség. Ezután izomteszteléssel megkeressük azokat az életkorokat, melyek analógiát mutatnak a jelenbeli problémával, s egymásra felfűzve eredményezték a jelenbeli probléma kialakulását. Természetesen ezekre az eseményekre nem kell tudatosan emlékeznie a kliensnek, hiszen az izomtesztelés segítségével keressük meg ezeket a tudatalattiban megbújó traumákat.
Az izomtesztelés alapja az agy és az izmok közötti kölcsönhatás, kapcsolat. Az izomtesztelés során tapasztalt izomerő változás megbízható információt ad a tesztelő (kineziológus) által feltett kérdésre. Izmaink lekapcsolnak - "elgyengülnek" - bármely stresszelő, kellemetlen érzés, emlék hatására.
Izmaink működését agyunk irányítja, izmaink a központi idegrendszer kijelzőinek tekinthetők, s az izomtesztelés során tapasztalt energiaváltozás megbízható információt ad a tesztelő által feltett kérdésre. Az izomteszt segítségével lehívható, felidézhető az élet minden pillanata, segítségével oldhatók a múltbéli, jelenlegi, és a jövőben jelentkező potenciális problémák, felderíthetők azok a traumatikus élmények - a fogantatásig visszamenőleg -, melyek feldolgozatlanul maradva, elfojtva negatív hatással vannak jelenbeli életünkre.
A kineziológiai izomtesztelés, mint bio-visszacsatolás lehetővé teszi, hogy tudatos emlékezés nélkül is felderítsük azokat az eseményeket, melyek egymásra épülve létrehozták jelenbeli problémánkat. A stressz, az érzelmek hatást gyakorolnak testünk energiarendszerére, s befolyásolják izmaink állapotát, működését. Az izomtesztelés gyors és megbízható eszköz az információ megszerzéséhez, tiszta választ ad, mely nem képezi további találgatások, magyarázatok és értelmezések alapját.

A kineziológiára vonatkozó jogszabályok
Magyarországon a kineziológia hivatalos egészségügyi tevékenység, jogszabályok keretei között történik az állami vizsgáztatás, s kizárólag ÁNTSZ működési engedéllyel rendelkező vizsgázott kineziológusok dolgozhatnak hivatalosan.

4. A homeopátia

A homeopátia egy több mint 200 éve létező különleges természetes gyógymód. Legfőbb alapelve az úgynevezett hasonlósági törvény. A homeopátiás szereket nem kutatólaboratóriumokban fejlesztik ki. A gyógyszervizsgálatokban egészséges emberek vesznek részt (tíz-húsz vagy akár több önkéntes személy), akik a vizsgálandó anyagot különböző erősségű, de soha nem veszélyes adagban kapják.

A homeopátia fő erénye, hogy a jól megválasztott szer meggyógyítja a beteget, nem  pedig a tüneteket nyomja el. Használható krónikus betegek gyógyítására, valamint olyan esetekben is biztonsággal alkalmazható, ahol más, egyébként mellékhatásokkal terhelt és erősen ható szereket kerülni kell.

Christian Samuel Friedrich Hahnemann 1790-ben önkísérletet végzett a kínafakéreggel, amely az első, tudományos értelemben vett gyógyszervizsgálatnak tekinthető. Eredményeit 1796-ban jelentette meg és az orvostudomány történészei szerint ez az év a homeopátia születési éve. A homeopátiában gyógyításra használt szerek kiindulási anyagai legnagyobb részben növényi, kisebb mennyiségben ásványi és állati eredetűek.

Amikor Hahnemann 1790-ben kísérletezett a kínafa kérgének hatásával, ezt a szert már elterjedten alkalmazták a malária gyógyítására. Úgy vette észre, hogy ha nagyobb adagokat vesz be a szerből, akkor mindazok a tünetek jelentkeznek nála, amiket a malária okoz. Következtetése tehát egyszerű volt: hasonlót a hasonlóval kell kezelni.

Ma is ez a homeopátia első és legfontosabb elve. Hahnemann elmélete szerint, ami nagy mértékben valamilyen tüneteket vált ki, az  kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. Nem volt ez teljesen új gondolat, nyomai már Hippokratész írásaiban is fellelhetők (a hasonló hatásúval való gyógyítás nem teljesen idegen a hagyományos orvoslástól sem, gondoljunk csak Jenner tehénhimlő oltására). Hahnemann azonban tovább ment és azt állította, hogy minél kisebb adagot alkalmazunk, annál hatásosabb lesz a szer. A hígítást a homeopátiában potenciálásnak nevezik, hiszen ezáltal éri el a szer egyre nagyobb és nagyobb hatásfokát. Fontos, miként történik a hígítás, egyes szereket többszöri lépésben tízszeresére (D potenciálás), másokat százszorosára (C potenciálás) hígítanak. A szer erőségét így egy betű és egy szám adja meg: D8 azt jelenti, hogy nyolcszor egymás után hígították tízszeresére az eredeti oldatot (az 1 g/l koncentrációjú anyagból tehát 10-8 g/l koncentráció lesz), előfordul C200 hígítás is, ami azt jelenti, hogy kétszázszor hígították az eredeti oldatot a százszorosára (az előbbi 1 g/l koncentrációjú oldatunkból így 10-400 g/l koncentrációjú lesz). Természetesen nem csak egyszerű hígításról van szó, az anyagot minden hígításnál tízszer erőteljes mozdulattal fentről lefelé kell rázni, enélkül mit sem ér az egész. A hígításhoz vizet, alkoholt vagy száraz anyagok esetében tejcukrot használnak.
A homeopátia alapelve tehát az egyes gyógyszerek nagy dózisainak hatásvizsgálata, ezt nevezik gyógyszerképnek. A mai homeopátiás gyakorlatban mintegy 2000 anyag gyógyszerképe ismert. Bár ezek többsége növényi szer, nem csak gyógynövények használatáról (fitoterápiáról) van szó, szerepelnek köztük állati eredetű anyagok, ásványok és elemek (pl. az arany) is. A gyógyszerképekkel együtt jöttek létre a betegségképek, melyek az egyes betegségek tünetegyütteseit adják meg. A megfelelő betegségképhez meg kell találni a hasonló gyógyszerképet és azt a szert kell adni, minél súlyosabb a kór, annál nagyobb hígításban.
A homeopátia alapelvei szerint minden kórnak egyetlen, megfelelő szer a valódi ellenanyaga. Nagyon súlyos és előrehaladott betegségeknél elegendő ha csak a tünetek egyeznek, de a kisebb bajoknál a teljes személyiséget is vizsgálni kell, mivel az egyes gyógyszerek csak a megfelelő személyiségtípusokra hatnak. A gyógyszerképeknek ezért nem csak a fizikai, hanem a lelki hatások fontos részét képezik, amik aztán a betegségképekben is megtalálhatóak. A homeopaták könnyen meglátják valakiben például a hagyma típust és tudják, hogy az ő rossz hangulata remekül reagál a hagyma C50-es dózisára. Más személyiségnél azonban teljesen más anyagra lenne szükség.

Hahnemann leírásai szerint minden bajt, még a látványosan kórokozók által keltetteket is, a szervezet belső egészségtelensége okozza, amit helyreállítani nem a parazita kiűzésével, hanem a megfelelő szerekkel lehet. 1810-ben megjelent fő művében az Organon-ban kifejti, hogy a galandférgek az egészséges szervezetben vígan elvannak a bélsárban és nem okoznak gondot, csak kóros bélmozgások késztetik őket arra, hogy a bélfalba kapaszkodjanak és ezáltal további károkat okozzanak. Leírása szerint a féregűzés tehát teljesen haszontalan foglalatosság, ehelyett a megfelelő gyógyszert kell a megfelelő dózisban alkalmazni. Minthogy a XIX. század elején, az orvostudomány durva módszerei miatt a féregűzés gyakran a páciens halálával végződött, nem csoda, hogy a homeopátiás módszer gyakran sikeresnek bizonyult.

A homeopátia Magyarországon is hamar nagy népszerűségre tett szert, Bár a Habsburg birodalomban tiltva volt (főként a gyógyszerészek tiltakozásai miatt), hazánkban is hamar akadtak követői. A reformkor számos nagyjának (Kossuth, Széchenyi, Deák) volt homeopata, ahogy akkor nevezték hasonszenvi orvosa. Ezek az orvosok bizonyosan kíméletesebbek volt a megszokott módszerekkel dolgozó társaiknál. Az egyik első hazai hasonszenvi orvos Bakody József Hahnemannhoz hasonlóan magán próbálta ki a gyógyszerek nagyobb adagjait, hogy újabb gyógyszerképeket írhasson le, kísérleteibe azonban belehalt. Fia, Bakody Tivadar lett a magyarországi német ajkú református gyülekezet által alapított hasonszenvi kórház, a Bethesda első főorvosa 1866-ban. Az arisztokrácia hathatós támogatásával és Eötvös József akkori közoktatásügyi miniszter tiltakozása ellenére 1872-ben a Orvosegyetemen megalakult két hasonszenvészeti tanszék is.

Viszont az elmúlt néhány év során Magyarországon is igen komoly lépések történtek az alternatív medicina helyzetének és értékének tisztázása érdekében. Bizonyos természetgyógyászati módszerek befogadása az egészségügybe egyben azt is jelenti, hogy végre kontrollált keretek közé kerülnek.

5. Hiperthermia (Infra hő-terápia)
Az infrahő-kezelés orvosilag bizonyított  hatásainak összessége alkalmassá teheti önmagában is a N.O.E.M kezelésére, így méltán választottuk teljes értékű tagjává a S.A.B. Eljárásnak.
A hatásmechanizmus
Az infrahő kezelés a szervezet úgynevezett redoxpotenciálját befolyásolja az infravörös sugárzás segítségével. Az emberi életfolyamatok számára káros, ellenőrizetlen oxidációs reakciók leépülnek – ez az úgynevezett oxidatív stressz, a mérgező reakciók, az életfolyamatok bionegatív oxidációja. Ebből következően az infravörös hőkabin rendszeres használata kiváló gyógymód minden olyan megbetegedés ellen, melyek a tudomány mai állása szerint a szabadgyökökre (sejtméreg) vezethetők vissza, azok minden mérgező, oxidatív reakciójával együtt.
A premorbid, vagyis betegséget megelőző állapotokban, az első működési zavarok fellépése (mint például N.O.E.M.) esetén, melyek később veszélyes betegséggé fejlődhetnek, ajánlatos az infravörös hőkabin alkalmazása. Természetesen kizárólag a kezelőorvossal történő egyeztetés után.
Azon betegek, akik szervezete szénhidrogénekkel, toxikus nehézfémekkel szennyeződött, és akik legtöbbször lecsökkent fizikai és pszichikai terhelhetőséggel bírnak, az infravörös hőkabin száraz melegét jól viselték. Ugyanez érvényes a dialízises betegekre is, akiknek mesterséges vesére van szükségük
A fekvő infrakabin a ma ismert egyik leghatékonyabb hőterápiás konstrukció fizikai, geometriai és élettani szempontból egyaránt. Elképesztően látványos a méregtelenítő, feszültségoldó és közérzetjavító hatása, mindamellett, hogy rendkívüli eredményeket produkál fogyasztás, alakformálás, cellulit kezelés és bőrszépítés területén. Néhány használat után csökken az alvásigény, nő a fizikai és szellemi teljesítőképesség.
Hatásai
Eltávolítja a mérgeket és a salakanyagokat
A megélénkült vérkeringés stimulálja a verejtékmirigyeket és ezáltal megszabadítja a szervezetet a testben felhalmozódott mérgektől és salakanyagoktól. Az előidézett verejtékezés segít a méregtelenítésben és a testet megszabadítja a rákkeltő hatású nehézfémek (ólom, higany, cink, nikkel és kadmium), valamint az alkohol, nikotin, szoodium, kénsav és koleszterin lerakódástól.

Csökkenti a stresszt és a fáradékonyságot
Az infrahő-kabinban eltöltött idő felér egy kiadós masszázzsal, amely erőteljesen feszültségoldó hatással van a feszült idegekre és izmokra. A hiperthermiás terápia jelentősen megnöveli a növekedési hormon szintjét, mely fontos a test szöveteinek karbantartásában, beleértve a test izmait. A krónikus fáradékonyságban szenvedő betegeknél a hiperthermiás terápia segít helyreállítani a vegetatív idegrendszer helyes működését.

Javítja a vérkeringést, erősíti a kardiovaszkuláris rendszert
Mialatt a verejtékezés fokozódik, hogy lehűtse a testet, a szív erősebben dolgozik, ezáltal a vérkeringése megélénkül. A szívdobogás frekvenciája, a kardiológiai ellátás és a metabolikus frekvencia javul, mialatt a diasztolikus vérnyomás csökken. A NASA kutatói szerint az infravörös passzív testmozgás az ideális alternatíva az asztronauták fitten tartására hosszú űrutazás során.

Erősíti az immunrendszert
A szauna mély stimuláló hatása által emelkedik a test hőmérséklete, mesterséges láz alakul ki. Miközben a test elkezd a láz ellen védekezni, természetes módon erősödik az immunrendszer. A nehézfémek és mérgek eltávolítása a megerősödött verejtékezés kiváltotta salaktalanítás együttes hatása javítja a használók általános egészségi állapotát, csökkenti a betegségre való hajlamát.
Ez a sugárterápia segíthet lerövidíteni a megfázásból vagy influenzából való felépülés idejét, és gyorsabb reakcióra készteti az immunrendszert. Tapasztalat mutatja, hogy gerjeszti a test természetes gyógyulási folyamatát.
Megszünteti a hormonális eredetű cellulítiszt
A zsírból, vízből és salakanyagból álló lerakódás, a cellulítisz nem kozmetikai szépséghiba, hanem betegség. A hormonháztartás felborulása következtében a zsírsejtek több zsírt raktároznak el a kelleténél, a bőr dudoros, szivacsos lesz. A zsírsejtek megnagyobbodnak, nyomást gyakorolnak a véredényekre, gyengül a keringés, víz és méreganyagok gyülemlenek fel. A hőterápia hatására a vérkeringés javul, a méreganyagok és a felesleges víz távoznak a szervezetből.

Az infrahő kezelés története
Az újabb kori történelemben 1866-ig nyúlik vissza a rákbetegek lázas állapot előidézésével történő kezelésének eredete. A súlyosan előrehaladott fertőzéses betegségek eredményes lázterápiájáért ítélték oda 1927-ben az orvosi Nobel-díjat.
Megdöbbentő kísérleti eredmények
A kutatási program eredményei megdöbbentőek. Az AktiVit infravörös hőkabinban már háromszori használat után növekszik az ellenálló-képesség, miközben a szervezet méregtelenítési teljesítményének jelentős javulása tapasztalható.
Utókezelés és rehabilitáció
A szívinfarktust követő utókezelésben már 6-8 hét elteltével, az első rehabilitációs időszakban beilleszthető az infravörös hőkabinban történő kezelés az orvosi programba. A szívkoszorúerek kitágítása által a szív megfelelőbb vérellátást és tápanyag-utánpótlást kaphat.
A krónikus gyulladások az infravörös hőkabin segítségével akut, tehát a szervezet által felismerhető módon, a test saját ellenálló-képességének javítása által gyógyíthatók. A balesetek utókezelése során fellépő nem zavartalan sebgyógyulás, illetve spontán sebgyulladások esetén már ismerjük jótékony hatását.
A dialízisre (mesterséges vesére) szoruló, illetve a mérgező anyagokkal telített szervezetű betegek a lecsökkent fizikai és pszichikai terhelhetőségük ellenére, a legújabb vizsgálati eredmények alapján jobban elviselik a hőkabin infravörös sugárzását, mint a hagyományos izzadást.
Infravörös-C sugárzás
Az infravörös sugarak a látható fény tartományának hosszúhullámú végén helyezkednek el.
Az infravörös sugárzás infravörös-A-, infravörös-B- és infravörös-C-sugárzásra osztható. Az általunk alkalmazandó infravörös-hőkabinban infravörös-C sugárzást alkalmazunk.
Az infravörös hőkabinok fizikai-műszaki kérdéseiről szóló tudományos publikáció jelent meg 2000 végén a nemzetközileg ismert Onkológiai Folyóiratban (Journal of Oncology).


6. A fényterápia

A  nem orvosi eredetű meddőség (N.O.E.M.) BioStimul Fényterápiai Rendszerrel való kezelése teljesen új megoldás Magyarországon, melyet kizárólag a S.A.B. Eljárás® alkalmaz.
A BioStimul fénygyógyászat nyilvántartott gyógymód, az OEP, szakorvos által előírt kezelésként támogatja.

Ezenfelül a BioStimul fénygyógyászati eszközöket sikerrel mutatták be UNESCO/World Academy of Biomedical Technologies konferenciáján. A bemutatkozás eredményeként a szervezet elnöke javasolta felvételét a Unesco/WABT tagjai sorába, így a jövőben a Világszervezet támogatásával végezhetjük munkánkat.

A   Biostimul-kezelés mellékhatásaképp külsődleges változások figyelhetők meg az alanyokon. Többek között a bőr minősége erősen javul, a haj egészségesebbé válik, a szervezet láthatóan fiatalodik. Ez a pozitív mellékhatás nagyban elősegíti az Eljárás pszichológiai kezelését, mivel a párokban gerjeszti a külső fizikai ingerek alapján megjelenő vonzódást.

A Biostimul biokémiai hatásmechanizmusa
A monochromatikus, polarizált fény a szövetek, és önálló sejtek szintjén elindítja az irányító folyamatokat, vagy a már elkezdődött ilyen folyamatokat serkenti. Ezen felül lassítja a kóros, és degeneratív elváltozásokat. A polarizált fény hatást fejt ki a sejtmembrán és mitokondriumok molekuláris szerkezetére, és ezzel meggyorsítja a metabolikus folyamatokat salakanyag felhalmozódása nélkül, serkenti a szükséges anyagok (opioidok, prosztaglandin, neurotranszmitterek stb.) képződését a sejtben és tompítja az esetleges beteg állapotokat kísérő salakanyagok kialakulását. Megfigyelhető továbbá a makrofágok aktivitásának a növekedése, amelyek a sebek sikeres gyógyulásához szükségesek, valamint a fibroblasztok tevékenységének élénkülése, amelyek alapját képezik a bőrtranszplantátumok és sebhelyek hegesedési folyamatának.
A biolámpák gyógyító hatású polarizált fénye irányítottan hatol be a szövetek mélyebb szerkezetébe és ezért a hatását nem csak mint egy közönséges felszíni hőforrás fejti ki.
A fényenergia - a szöveteken áthaladó és azok által fokozatosan elnyelt fényenergia olyan fotokémiai és biokémiai változásokat idéz elő, melyek élettani szempontból nagyon jelentősek. A Biokémiai vizsgálatok azt igazolták, hogy a fényelnyelés leghatásosabb spektruma a 400-500 és a 600-700 nm tartomány.

A Biostimul-kezelés szervezetre való hatása szerint három fő csoportra osztható:

Stimuláló hatás:
a Biostimul fényenergia jelentős mértékben  meggyorsítja a sejtek méreganyag-kilökését. Szubcelluláris szinten sztereokémiai változásokat okoz a molekulákban, meggyorsítja a fehérjék szintézisét, az oxigéncserét és a redukciós oxigénfelvételi folyamat aktiválását (antitoxikus hatás);
sejtek szintjén növeli a sejtek elektromos mezőjének a potenciálját, módosítja a sejtmembrán potenciálját, javítja a szövet újraéledését, növeli a proliferációs aktivitást stb;
szövetek szintjén megváltoztatja a sejtközi folyadék pH-értékét
szervek szintjén normalizálja a működésüket;
szervezet szintjén komplex adaptív, neuroreflektorikus és neurohumorális reakciókat vált ki, amelyek az egészség, a testi ellenállóképesség és a közérzet javulásához és megtartásához vezetnek.

Analgetikus hatás:
a fényenergia természetes módon csökkenti az idegsejtek érzékenységét azon a helyen, ahol áthalad a polarizált fény. Erősebb fájdalmak esetében endogén opiátok kiválasztására is sor kerül, amelyek a polarizált fény természetes képességével együtt szokatlanul magas hatékonysággal csökkentik a fájdalmat.
Gyulladásgátló hatás:
a polarizált fény aktiválja azokat a természetes összetevőket, amelyek részt vesznek a gyulladás megszüntetésében. Nagy jelentősége van annak is, hogy a fényterápia támogatja a vérerek kitágulását, gyorsítja az anyagcserét és fokozódik a szervezet saját immunrendszerének a reakciója.

A biolámpa nagy népszerűségét a különféle panaszok hatékony kezelésével váltotta ki. Klinikai vizsgálata bebizonyította, hogy a polarizált fénnyel való kezelés azon módszerek közé tartozik, amelyeknél szokatlanul magas az eredményesség.
A gyors és látható eredmények ellenére gyakorlatilag semmiféle mellékhatást nem okoz. Ellenjavallatok minimális esetben fordulnak elő. (epilepszia)

Főbb alkalmazási területei:
Bőrgyógyászat: gyakran használják a polarizált fény pozitív hatását . Érdeklődés leginkább a sebhelyek kezelése iránt van. A friss műtét vagy baleset utáni hegek esetében a hatás aránylag gyorsan bekövetkezik, a heges szövet fokozatosan fehérebbé válik és lágyul. Nem reménytelen a régebbi sebhelyek kezelése sem, amelyek már "elkérgesedtek" (ezeket keloidoknak nevezik). A kezelés időtartama viszont lényegesen hosszabb és jelentős mértékű türelemre van szükség. Kétségtelen a biolámpa hatása herpesz gyógyításakor. Időben történő alkalmazás esetében már a kezdetben észlelhetünk pozitív hatást. A fényterápia alkalmazásának a további megfelelő javallatai a lábszárfekély, gyermekeknél fellépő atopikus ekcéma, gombabetegségek, felfekvések, bőrallergia, övsömör, sipoly, körömágy-gyulladás, alopecia vagy a pikkelysömör negatív tüneteinek a mérséklése és vitiligo.
Kozmetika: a polarizált fény gyulladásgátló és biostimulációs hatását bőrproblémák, elsősorban pattanások és dermatitisz tüneteinek a mérséklésére, pattanások utáni hegek eltávolítására, stria megelőzésére és túlzott hajhullás mérséklésére (vagy a hajnövekedés stimulációjára) használják. A hálás javallatok közé tartozik továbbá az öregedő és a szennyezett környezetnek kitett bőrre való regenerációs, valamint cellulitiszre gyakorolt kedvező hatás. További széles terület különféle kozmetikai beavatkozások utáni mikroégési sebek vagy a bőr ingerlése következményeinek az eltávolítása, mint amilyen a pl. a bőr mélytisztítása, peeling, limfatikus drénezés vagy a szőrtelenítés különböző formái. A szakirodalomban szintén foglalkoznak a ránctalanítással és a ráncok (elsősorban a szem körüli) kialakulásának mérséklésével kapcsolatos tapasztalatokkal.
Mozgásszervi megbetegedések: általában a polarizált fény fájdalomcsillapító és biostimulációs hatását használjuk ki. A fájdalom helyi csökkentése gyors megkönnyebbüléssel jár heveny és idült fájdalommal járó állapotok, izületi gyulladások (pl.: reuma) esetében. A csökkentett érzékenység, kombinálva a jobb vérellátással és a hatóanyagok serkentésével, meggyorsítja a sérült szövetek regenerációját. A biolámpa alkamazható izomgörcsök hatékony oldásához masszázs vagy kezelés előtt.
A fényterápia alkalmazható heveny és idült ín- és izomgyulladás esetében is. A biolámpa azoknak is segít, akiknek a nyak- és ágyékcsigolyái körül vannak fájdalmaik, amelyek gyakoriak az ülőfoglalkozást végzőknél vagy a hivatásos gépkocsivezetőknél. A további javallatok közé elsősorban a kisebb és nagyobb ízületek nem gyulladásos megbetegedése, kopása, ín- és izomrándulások, -zúzódások, -szakadások tartoznak.Hatékony felhasználási terület a láb fáradságának, fájdalmainak csökkentése. A fény alkalmazható önállóan vagy gyógykenőcsökkel vagy gélekkel kombinálva, amelyeket csak a kezelés befejezése után kell használni.
Nőgyógyászat és szülészet: ezen a  területen a polarizált fény pozitív hatását az alábbi esetekben használják ki: menstruációs panaszok csökkentésére, felületi sérülések a genitáliák tájékán, női külső nemi szervek heveny és krónikus gyulladása, mellen levő haematomák gyorsabb felszívódása, gátseb vagy császármetszés utáni heg gyógyulásának meggyorsítása, a mellbimbó sérülései szoptatáskor, mellgyulladás kockázatának a csökkentése szoptatáskor, vagy striák kialakulásának a megelőzése a hason, csípőn és a megnagyobbodó melleken. Striák kialakulásának a megelőzésekor a biolámpa rendszeres alkalmazását már a terhesség negyedik hónapjától javasoljuk.
Sebészet: a biolámpát a sebészetben a nehezen gyógyuló sebek és hegek gyógyulási idejének jelentős mértékű csökkentésére használják. A másodlagosan fertőzött és begennyedt sebek bonyolult gyógyításakor hatékony a fájdalomcsillapító, biostimulációs és gyulladásgátló hatása. A biolámpa lényegesen csökkenti gyógyulási időt nagyobb felületű égési sebek, fekélyek, daganatok, felfekvések esetében hosszabb ideig kórházban ápolt betegeknél, diabeteszes üszkösödés kialakulásakor.

Összefoglaló a Biostimul rendszerről:
A biostimuláló hatás jelentős mértékben támogatja és meggyorsítja a sejtek megújulását és méreganyag-kilökését. Ennek alapvető jelentősége van a szervezet épségének a megőrzésében. Számos szakmai tanulmány bizonyította, hogy a gyógyító hatású polarizált fény idejében történő és megfelelő alkalmazása többféle heveny és krónikus betegségben szenvedő páciens esetében képes csökkenteni a gyógyszerfogyasztást, és így képes mérsékelni a nem kívánatos mellékhatásokat és a gyógyszerfüggőség veszélyét. A fényterápiának köszönhetően csökken a szervezet külső megterhelése, és fokozatosan erősödik az immunrendszer.
Mindezek eredményeképp a szervezet alkalmassá válik a terhességre.


7. A színterápia

A színek jelentős befolyást gyakorolnak ránk, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagyunk, vagy sem.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy a különböző színek különféle hangulatokat váltanak ki belőlünk. A színterápiában a színek gyógyító, stimuláló hatásait használjuk ki. A színek gyógyító és közérzetjavító hatása megsokszorozódik a színterápia használatával. Pótolja az elveszett energiát, javítja a memóriát és az ellenállóképességet, oldja a stresszt, enyhíti az emésztési panaszokat, élénkít, frissít, fiatalít. A színterápia harmóniát teremt, és nyugtat.

Az alábbiakban a legjelentősebb színek jelentését és hatását olvashatják. Hollwich (1964), Tilgner (1967) és Dieckhuss (1974) foglalkozott a színes sugárzásnak az emberi vízháztartásra, cukoranyagcserére, köztiagy-és agyalapimirigy-rendszerre, a vér összetételére, a hormonanyagcserére, a vegetatív idegrendszerre, és a máj anyagcsere folyamataira gyakorolt hatásaival. Bebizonyították, hogy a színes fémek és a színes környezet is az élő szervezetben kísérletileg igazolható különböző reakciókat váltanak ki. Így az ultraibolya sugarak teljesítményfokozó hatásúak, a vörös véráramlást fokozó hatása a nem közvetlenül sugárzott bőrfelületeken is megnyilvánul. Számos patológiás jelenség keletkezését leírták különböző színes környezet sugárzásártalmaként.
Bár a színeknek az emberi szervezetre gyakorolt hatásának kísérletekkel alátámasztott bizonyítását csak az 1900-as években kezdték meg, a színek terápiás hatóerejét már az ókori egyiptomiak, görögök is tudatosan alkalmazták. Panaszoktól függően a betegeket olyan helyiségbe fektették, melynek ablakait színes, főként piros, kék vagy ibolyaszínű anyagokkal takarták be. A kívülről jövő napsugarak rezgései ezáltal új minőségre tettek szert, s pozitívan hatottak az adott betegségre. A színterápiában alapvető feltétel, hogy tiszta (monechromatikus) színeket használjunk.

Ugyanakkor tudományos gyógyítás is folyik a színekkel. Egyes pszichológusok a depressziós betegeket sötét, komor színekkel gyógyítják: ezzel kényszerítik arra a pácienst, hogy szakemberi segítséggel szembenézzen problémájával.
Létezik olyan természetgyógyász iskola, mely a vibrációs színskála tizenkét színét alkalmazza, ennek az iskolának a gyógyítói tizenkét színnel kezelik a betegeket.

8. Aromaterápia

Az aroma az illat és az íz együttes hatása által létrejövő érzékszervi benyomás. Az aromaterápiában az illóolajok vezető szerepet játszanak, a terápiát felhasználásuk jelenti. Alkalmazásuk nagyon széleskörű, hatásuk kis mennyiségben is számottevő.

A terápia az illóolajoknak a szervezetre gyakorolt hatását használja ki.
Az illóolajok adják a növények virágainak, gyümölcseinek jellegzetes illatát ; Mivel a növény fennmaradásában fontos szerepet játszanak, régen a növény "életerejének" is nevezték őket. Több-kevesebb illóolajat minden növényi rész tartalmaz, (pl. a gyökér, a szár, a levél, a virág, a gyümölcs). Azonban a különböző növényi részekből nyert illóolajok összetétele és illata eltér egymástól.

A több ezer éve ismert illóolajokat világszerte (India, Egyiptom, Kína, Görögország stb.) használták testápolásra, gyógyításra, vallási szertartásokon és esetenként szerelmi csábításokra is. Az illóolajok a középkorban az arabok közvetítésével először Spanyolországot és Dél-Franciaországot hódították meg.
Nagyon kézenfekvő eljárás az illóanyagok keverése, így hatásuk köre kibővül. A különböző illóanyagok gyógyító hatással vannak a szervezetre, lelki kiegyensúlyozottságot biztosítanak. Jól alkalmazhatók: méregtelenítésre, légzéskönnyítésére, gyulladás- és fájdalom csökkentésére, vízhajtásra, levertség ellensúlyozására (pl.: depresszió esetén).
Azonban jó tudni, hogy az aromaterápiás anyagok túladagolhatók és mérgezést okozhatnak, csak szakember felügyeletével alkalmazhatók.



Végszó
A fenti gyógymódok külön-külön is sikeresek, bizonyítottak már ezer esetben. Ebben a speciális ötvözetben pedig, amikor minden egyes ember számára összeállítjuk a csak az ő szervezetére kialakított kompozíciót, feltétlenül hatásos gyógymóddá válik.
A S.A.B. Eljárásban® használt gyógymódok és eszközök alkalmazásának ismert káros mellékhatásai nincsenek.
VI. Gazdasági – pénzügyi hatások

A várható eredmény

Ma Magyarországon minden harmadik család meddő.

Ebből évente 4-6 ezren folyamodnak orvosi segítségért. A magzatbeültetés első öt kísérletét az OEP támogatja, viszont az ehhez szükséges gyógyszerek árát nem. Ez egy próbálkozás során 150.000 - 370.000 Ft. között mozog. Továbbá az ötödik „próbálkozás” után ez az összeg kb. 270.000-350.000 Ft orvosi számlával növekszik, a Klinikától függően. [adatainkat a meddőség-kezelésre szakosodott országos Kaáli Intézet Debreceni Vezető Főorvosától, Dr. Bodnár Béla Úrtól kaptuk. (tel.: 06 52 375-517) A Főorvos Úr teljes szakmai tudásával komoly hátteret biztosít az Alapítvány számára]

A meddőség megállapítása után az orvosi protokoll szerint feláll a diagnózis. A meddő családok mintegy 70 %-a orvosi szempontból teljesen egészséges. Az ő esetükben beszélünk nem orvosi eredetű meddőségről (N.O.E.M). A nem orvosi eredetű meddőségben (N.O.E.M.) szenvedő családok számára a mesterséges reprodukciós eljárások nem hatékonyak, a siker lehetősége egy beavatkozás esetén 10-12 %-nál nem nagyobb.

Mivel a S.A.B. Eljárás® költségei alacsonyabbak mint az orvosi beavatkozások költségei, emellett semmilyen káros utó –és mellékhatás nem éri a résztvevőket,  várható, hogy a nem orvosi meddőségben (N.O.E.M.) szenvedő családok mintegy 50 %-a, azaz az ország ivarérett lakosságának több mint 12%-a az Eljárást veszi igénybe a reprodukciós kezelések helyett.

A várható igény számokban kifejezve:

Magyarország lakossága:                 10.000.000
Ebből életközösségben él:                 7.000.000
Családok száma:                    2.300.000
18 és 45 év közöttiek (ivarérett kor)            1.771.000.

A 1.771.000 család mintegy 30%-a meddő, ez 531.900 családot jelent.

Az 531.900 családból a legpesszimistább számítások alapján is 372.330 nem orvosi eredetű  meddőségben (N.O.E.M.) szenved, tehát orvosilag nem kezelendő.

A 372.330 család mintegy 25%-a van olyan anyagi helyzetben, hogy akár a lombikbébi-program, akár az S.A.B. Eljárás® költségeit felvállalja.

A várható igény tehát mintegy 130.000 családból tevődik össze.


























































Megfelelő állami támogatással ez a szám lényegesen növelhető!



VII. Árajánlatok






Mag-Óra Jövőért Közhasznú Alapítvány                                   2005-08-29
1064 Bp. Izabella u. 74.

Szente-Makai Andrea
Elnök részére

Ajánlat  Solace hordozható hyperbarikus kamrára





































Az ár tartalmazza a szállítás és beüzemelés költségeit.


Tisztelettel:

Rab Gyula
Hyper-Oxy Hungary KFT

AROMATERÁPIA

 Az aromaterápiás készülék egy kisméretű ultrahangos párásító. Segítségével aromaterápiás illóolaj párlatokat juttathatunk a szauna, illetve infrakabin légterébe a beáramoltató csövön keresztül. Folyamatosan egyenletes szinten tartja a kabin belsejében az aromakoncentrációt.
A készülék ára nettó 35.000 Ft
SOLVING Mérnökiroda
1103 Budapest, Noszlopy u. 49.
                                 




Kedves Makai Andrea  !

A készülék alapfelszereltségével alkalmas méregtelenítésre . A szoftverekkel meg lehet keresni a méreganyagokat a szervezetben mint pl. nehézfém terhelés , többszörös kémiai túlérzékenység , stb , illetve alkalmas mindezek kivezetésére a  szervezetből .

Összeállítottam Önnek részletes  árajánlatot is . A szoftvereket természetesen lehet változtatni igény szerint .


1.Mora III / RM 200 készülék         7900.-Euró
Ritu erősítős interface                   1930.-Euró
Allergia teszt ( szoftver )                910.-Euró
Mycosis teszt ( szoftver )               380.-Euró
Ortomolekula teszt ( szoftver )      175.-Euró
                                                11295.-Euró + áfa
Mindösszesen :                            14118-Euró

2.Mora III / RM 200 készülék         7900.-Euró
Ritu erősítős interface                   1930.-Euró
ELH szoftver                                 2580.-Euró

                                                12.410.-Euró + áfa
Mindösszesen :                           15.512-Euró

A MORA SUPER ÁRA         14380.-Euró + áfa
a Mora III helyett ezzel  lehet számolni .

Figyelmébe ajánlom még a
Kolon hidroterápiás készülékünket    
( vastagbél méregtelenítés ) 9060.-Euro + áfa
Purolux háztartási víztisztító berendezésünket mely fordított ozmózis útján tisztítja a csapból folyó vizet . 20 l-es tartállyal rendelkezik                      
      900.-Euro + áfa

A Mora III / RM 200 készülékünk
alkalmas a következő eljárásokra alapfelszereltséggel ,  szoftverek nélkül

Fül akupunkturás addiktológiai eljárásokra mint pl.anti-nikotin program , drog , alkohol problémák kezelése , fogyókúra program ,
Fogászati előszűrések ( amalgám terheltség , beépítendő ill. tömőanyag összeférhetőség , góckutatás )
Méregtelenítés , immunrendszer erősítés
Mora terápia egyes részei

kiegészítő szoftverekkel  pedig a teljes Mora terápiára ( allergia , gomba szűrés és kezelése , stb )





























































Kiegészítő elektródák

















Az árak nettó árak és Euróban értendőek

Ez a kiváló, nem invazív, gyógyszermentes kezelési mód több mint 25 éve a klinikák és orvosi praxisok nélkülözhetetlen eszköze a világ minden táján .
Büszkék vagyunk arra, hogy a Med-Tronik kelet-európai partnereként kitűnő hírnévnek örvend nemcsak a minőségi MORA, és egyéb eszközök miatt, hanem az érthető és személyes oktatásnak köszönhetően is.

Szeged , 2005-10-20


A sikeres együttműködés reményében üdvözlettel :                 



 Gurbó Éva

"SZIKRA" Fa- és Fémipari Korlátolt Felelősségű Társaság
 H-3346 Bélapát falva, Petőfi Sándor út 1.
Tel.: +36 36 554 090 Fax.: +36 36 354 291
e-mai l: inf o@inf ra-szauna.hu  weblap: http: / /www. infra-szauna.hu

Infrahőtherápiás kabin
Á R L I S T A

TÍPUS                 BRUTTÓ LISTAÁR

M-100                195 000 Ft
[biolapos/négyzetes/MgO]
100×90×184, 1200W, 10A

M-110                360 000 Ft
[biolapos/négyzete s /MgO]
110×90×191, 1200W, 10A

M-115                448 000 Ft
[biolapos/négyzete s /MgO]
116×90×193, 1500W, 10A

M-120                504 000 Ft
[biolapos/négy zete s /MgO]
120×105×193, 1500W, 10A

M-140                540 000 Ft
[biolapos/négy zete s /MgO]
140×105×193, 1900W, 10A

M-165                596 000 Ft
[biolapos/négy zete s /MgO]
165×105×193, 2200W, 16A

M-200                652 500 Ft
[biolapos/négy zete s /MgO]
200×110×193, 2800W, 16A
© Monex Co Bt.
H - 1092. Budapest, Ráday u. 32.
Telefon: 1-215-8893,  Fax: 1-456-0889
E-mail: monex@biostimul.hu